Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy
macskaugrásnyira Szegedhez. A régi világban szokás volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártának keresztelni, hogy a császár lánynak gondolja és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, így majd nem találják meg a mindenféle dézsmaszedők.
No de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, Gyevi már akkor is Gyevi volt,
mikor utoljára járt benne király, az pedig régen volt, mert az utolsó király aki benne járt Mátyás király volt, akire egyszer ráesteledett a szegedi határban. Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kívül, akin a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval:
- Na, cselédem, hova bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?
- Itt van Gyevi egy miatyánknyira - emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel aztán megkeressük a többieket.
- Okos embernek adsz kenyeret, ispán! - biccentett rá Mátyás a tanácsra.
- Csak adnék, ha volna - mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.
- No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.
Mentek is szaporán, gyertyagyújtásra be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág bujkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:
- Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény.
- Hallod-e ispán? - húzta ki magát büszkén a király.
Az ispán még meg sem kukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan megszólalt:
- Kivéve a gyevi bírót.
Szép fehér hajú öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá.
Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább,
be a falu közepére, ahol nyitott ajtójú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél.
Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király:
- Csárda-é ez, atyafiak?
- Az ez.
- Van-é benne fehér cipó?
- A váci püspök sem eszik olyant.
- Kivéve a gyevi bírót - mondták ketten is egyszerre.
- Hát piros bor?
- A török császár sem iszik olyant.
- Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.
Az ispán meg akarta kérdezni, mért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé:
- Gyere, gyere, mert mert éhes vagyok, mint a farkas.


A mese folytatása a Történetek Mátyás királyról rovatban a Fórumban.