A gálya mély merülésű, fedélzetes, evezős, árbocos, vitorlás, ágyúval felszerelt hajó.
500 fegyveres elfért benne, a hajósokon kívül. Oldalanként 24-26 evezőjét átlag 4-5
ember hajtotta. A hajó parancsnoka a kapitány, alantasai a vezetők, akik az evezést, a hajófordulatokat vezényelték, a felvigyázók, akik a láncraverésre, bilincslevételre ügyeltek, a járdeszkán állva botokkal, korbáccsal biztatták az evezősöket. A 400-450
fős személyzet fele láncravert fegyenc volt, a többiek katonák, ebből 30-35 hivatásos
matróz, vitorlakezelő. A flottához tartoztak még muníció és lószállító hajók, és természetesen hadi célokra igénybe vették a szállító hajókat. Ezek egyszerű típusai
korán kialakultak és egészen a XIX. sz.ig jártak, ilyeneket láthatunk pl. Az aranyember
és A dunai hajós c. filmben.
Az Adrián használt gályák teknő alakúak, laposfenekűek voltak, az erősebb hullámzást nem bírták. 2-3, ritkábban 4 árbocuk volt, a keresztárboc rúdon háromszögletű latin vitorla függött. Az árboc rövid tetején árbockosár lett elhelyezve mellvéddel, lőrésekkel, harc esetére. Eleinte evezős kormányzással, később már a fartőkéhez rögzített kormánylapáttal lavírozott. Oldalt 24-26 pár evező. A hajó tatján kis kabin emelkedett, a főrangú tisztek számára. A hajó elejére rézékben végződő,
hosszú és erős rudat szereltek, ezt lékelésre használták másik hajó támadásakor,
és ezen át közlekedhetett a harcoló gyalogság. A hajótípus elnevezése is innen ered: galeos, ami a kardhallal való hasonlatosságra utal.
Magyarország nem válhatott tengeri hatalommá, pedig a Dalmát partvidék a történelem során mindig hazánk életteréhez tartozott. Feltételezhetően létezett
egy erős magyar tengeri haderő, azonban erről kevés adatunk van. IV. Béla, majd
Nagy Lajos királyunk idején ígéretesen fejlődött a tengerészet, hajókat béreltünk,
és önálló magyar hajóépítés is folyt, admiralitás alakult, az osztrákokkal vetekedve.
A tengeri hajózást Mátyás is fontosnak tartotta, még Bécsről is lemondott volna Trieszt és Fiume ellenében. 1480-ban a törökök megtámadták és részben elfoglalták Otrantót. Szövetségi kötelezettsége folytán Mátyás hatszáz fős segélycsapatot küldött a keresztes hadak megsegítésére, és el is döntötte a harcot az itáliai hatalmak javára. A dolog szépséghibája, hogy nem lévén egyetlen hajója sem, kölcsön hajón kellett szállítani a csapatot az olasz csizma sarkán levő Otrantó közelébe. Az esemény emlékére
Medici Lorenzo, egyebek mellett, gyönyörű leopárdokat ajándékozott Mátyásnak, egyes források szerint mindössze két darabot.