A sziléziai-lausitzi háborúk idején Mátyás király megcsodálta a vidék lovagvárait, gótikus épületeit. Örök hálára kötelezte a boroszlói polgárokat, mert fejedelmi összeggel támogatta a városháza pazar átépítését. Dísztermének boltozati zárókövén a város védőszentje, Keresztelő Szent János képmása megegyezik Mátyás királyunkéval. Arcképe egy síremléken is látható a Szent Lélek templomban. A magyar király szabadította meg Boroszlót a huszitáktól, 1469-ben itt fogadta a cseh rendeket, akik felajánlották neki a cseh koronát. Mindez elég ahhoz, hogy Boroszlóban Mátyás király klub legyen. A kedvesével, Edelpeck Borbálával való kapcsolatát illetően a kortársak és a krónikások is olyan tapintatosak voltak, hogy nem is tudunk semmi bizonyosat róla. Csak egyetlen írott forrás létezik, amely név szerint említi a hölgyet, a részletekről is ennek alapján következtet a történettudomány. Az alsó-ausztiai polgárlánnyal, családja jelenlétében, 1470-ben ismerkedtek meg egy vadászat alkalmával. A király magával vitte a lányt a palotába, ahol természetes és szeretetteljes kapcsolatban éltek. A királyi kedves semmilyen kirívó kedvezményben, kiváltságban nem részesült, így az udvari környezet is elfogadta. Kapcsolatuk negyedik évében fiú gyermekük született, akit Korvin Jánosnak neveztek el. A kis királyfit édesanyja nevelte. Mátyás a későbbiekben is gondoskodott kedveséről, amikor a Beatrixszel kötött frigye miatt neki távoznia kellett. Egy kipróbált, deli vitézéhez adta hozzá, malmot és birtokot adományozott nekik a Fertő-tónál (Entzensdorf). A király talán valóban nem is látta többé Borbálát, ám a legenda szerint a bécsújhelyi hadicselekmények kapcsán még többször megfordult itt, sőt, Borbála később született két leányához is köze lett volna. Marie de Hongrie brüsszeli naplójában magától értetődően említi, hogy találkozott és együtt ebédelt Mátyás király leányával.