Aranyforint /Wikipédia/

A középkor leghíresebb aranyérmei közé tartozott a forint. Az aranyforint a nevét Firenze városról nyerte, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve ugyanis florentinus, azaz „firenzei” volt, és ebből származik többek között a magyar forint neve is (régi alakja: florint). /Margó/


1461-65.
előlap: Négyelt címer, magyar vágások, magyar kettős kereszt, Hunyadi-holló,
besztercei oroszlán.
hátlap: Szt. László király,
Körmöcbányai veret 3,54g 2012-es árfolyam = 245.000 HUF

Mátyás uralkodásának elején gyorsan, nagy mennyiségű pénzt veretett. Mivel az évenkénti pénzújítás megkülönböztető jelzésére címereket alkalmaztak, ezek
egyre bonyolultabbak lettek. A pénz évenkénti összeszedése, már csak a sok hadjárat és a külkereskedelem növekedése miatt is, nehezen volt megoldható.
Mátyás külön választotta a királyi és az országos jövedelmet. Addig ismeretlen
volt a költségvetés fogalma. Az állandó, jó pénz bevezetésekor (1468-70) a
pénzforgalomhoz kapcsolódó királyi jövedelmet királyi fiskusadó formájában
biztosították.
A pénzverés új motívumai: 1464-ben a korona visszaszerzése emlékére új pénz
készült, ezen korona került az apostoli kereszt alá, s ez hagyománnyá is vált.
Másik újítása, hogy az előlapra a Madonna a Gyermekkel került a címerpajzs
helyébe. Ez szintén állandósult a magyar aranyforintokon.
Mátyás un. hollós aranypénzeinek világszerte nagy varázserőt tulajdonítottak, hatásos volt a várandós anyának, ha a megszületett gyermek betegeskedett, úgy
az aranyból lemetszettek egy darabot, az egészséget visszaadta. A középkor
végén az érmet varázserejűnek és jó hatásúnak tartották sárgaság ellen, a beteg
meztelen testére helyezve azt.