Benczúr Gyula (1844-1920) a történeti festészet legjelentősebb mestere. Festészetét a briliáns technikai tudás, kompozíciós készség, mesteri kolorizmus jellemzi. Fiatalon a nemzeti érzelmek ihletik művészetét, de a későbbiekben a korszak hivatalosan elismert művésze. Kedvelt műfaja a mitológiai, rokokó témák, és a nagy méretű történelmi kompozíciók mellett a portréfestés. A budavári palota Hunyadi-termébe tervezett 8 képből álló sorozatából két kép készült el, a Mátyás fogadja a pápa követeit című nagy, 4 m-es vásznat 1915-ben festette. A két képet nagyobb közönség eddig nem igazán láthatta, mert tartós letétként a Városházán, a Képviselő testületi teremben őrizték, és nemrég szállították őket a budavári önkormányzat termébe, ahol megtekinthetők. A kép a király diplomáciai tevékenységét hivatott reprezentálni, amely uralkodásának egyik fontos tényezője volt. Mátyás megkülönböztetett figyelemmel fogadta a pápa követeit. Benczúr igen nagyvonalú kompozícióban mutatja be a jelenetet, amint a király ülve fogadja a követeket, ezzel is hangsúlyozva uralkodói fölényét és hatalmát. Az ifjú Mátyás a pápa, illetve diplomatája, Juan de Carvajol bíboros közbenjárásának köszönhette életét, vagyis hogy nem kellett bátyja sorsában osztoznia, később pedig segítették trónra kerülésében is. Az utazó nagykövet többször járt Budán, és szerepe volt a III. Frigyessel megkötött békeszerződésben. II. Pius pápa Mátyás oldalára állott és mindenben őt segítette, a háborúkhoz szükséges pénzzel is, a halálos ágyán a birtokában levő összes pénzt reá hagyta. II. Pál folytatta elődje bőkezűségét, nagy összegekkel támogatta a törökellenes harcot. Az "Igazságos" Mátyás lobbanékony és heves vérmérsékletű, döntéseiben néha hirtelen és igazságtalan volt, és ennek tettekben is szabad utat engedett. Miután nagybátyját, az ország legnépszerűbb méltóságának számító Szilágyi Mihályt elfogatta, arra határozta el magát, hogy ki is végezteti őt. Ekkor a pápai diplomáciának hónapokig tartó fáradozásába került a király haragjának kiengesztelése.