Benczúr az akadémiai történeti festészet legnagyobb művésze. Azzá teszi bámulatos rajztudása, kompozíciós készsége, színkezelése. Münchenben tanult és négy évig egy műteremben festett Szinyeivel. Kiváló mestere, Piloty tökéletes klónja, amiben mégis különböznek, az a színkeverés, az ő képei nem sötét tónusúak, a legmesteribb kolorista. Benczúrnak nincsenek korszakai, művészetének fejlődési irányai. Csodagyerekként már ötévesen bravúrosan rajzolt, érett művészként pedig egész életén át ugyanazt a piktúrát művelte. Az idealizált, nagy történelmi tablókat vagy portrékat festve, hivatalos megrendeléseket teljesítve vagy éppen a honi biedermeier szervilitásának megfelelve. Közérthető képei értékes darabjai nemzeti művelődésünknek. Fiatalkori és első nagy jelentőségű, történelmi tárgyú műve a Hunyadi László búcsúja, melyet a kiegyezés évében mutatott be, és a párizsi Szalon kiállításán is sikert aratott vele. A Nemzeti Múzeum megvásárolta, a Hazánk c. hetilap színes reprodukciójaként terjesztve igen népszerű lett az 1870-es években. Itt kísérletezik először a több alakos képszerkesztéssel. Az álló formátumú, függőleges szerkezetű beállítás középpontjában a nemes tartású fiatal főhős, a vérpadra készülő Hunyadi László áll, szomorú arckifejezéssel, az őt körülvevő három alakot a bolthajtásos folyosón gyér fény világítja meg, amely visszaverődik a falon, a fények játékát látjuk. A naturalizmus netovábbja a fal, a textíliák anyagszerűségének érzékletes megjelenítése. A mellékalakok, jobbra, az ajtómélyedésben álló kámzsás barát, balra a föveges magyar fekete zászlóval a szomorú mondanivalót hangsúlyozzák. Benczúr műveinek jellemzője az ünnepélyesség, mely alakjai testtartásában, színpadiasságban, a jelenet fennkölt megfogalmazásában jut érvényre. Ezt a képét legjobb alkotásának tartják. A történelmi háttér: az előző év őszén Nándorfehérváron Hunyadi László egy szerencsétlen összetűzésben megölte a Hunyadiak régi ellenségét, Czillei Ulrikot, a király gyámját. Ám utána esküvel fogadta, hogy a király ellen soha sem fog támadni, így az békekötése jeléül egy palástot adott neki. Garai nádor, Hunyadi apósjelöltje azonban a fiatal és könnyen megvezethető királlyal elhitette, hogy életére törnek, ezért az elfogatta Hunyadit és kíséretét, hogy megölesse őket. A tömeges kivégzéstől visszariadt, és csak Hunyadi Lászlót fejezték le 1457.március 16-án, a mai Szent György téren. A hiedelem szerint háromszor sújtott le a bakó, és László mindháromszor sértetlenül felállt, ezért szabadon bocsátását kérte, de mivel a királytól kapott palástot viselte, rálépett, és elbotlott benne. A hóhér ekkor sújtott le negyedszer.