A királyi palota Mátyás-kori átépítése során, 1484 körül, a királyi lakóépület első emeletén, a királyi lakrész mellett, egy kisebb, háromhelyiséges lakosztályt alakítottak ki. Ezek a termek feltehetően Mátyás király törvénytelen fia, az akkor 11 éves Corvin János herceg számára készültek, akit a király ebben az időben emelt trónörökösi rangra. E lakosztály a korszak palotaépítészetének jellegzetes téregyüttes-típusát, a három helyiségből álló appartamentot képviseli. A palota emeleti termei közül ez maradt ránk a legjobb állapotban. A feltárás idején a hegy felőli falai nagyjából félmagasságban álltak, megőrizve a boltozatok indítását is. Az oldalfalak megőrizték az ajtók helyeit, a falakon fennmaradt az eredeti vakolat és meszelés, az omladékból pedig előkerültek az ablakok és ajtók keretkövei. Ezek alapján épült meg a teremsor rekonstrukciója. A szobák eredeti berendezéséből csak a földszinti régészeti kiállításokon látható kerámia- és fémtárgyak töredékei: kályhacsempék, cserépedények, bútorvasalatok, gyertyatartók és csillárok részletei maradtak ránk, a fatárgyak és textilek elpusztultak. Ma e termekben különböző gyűjteményekben fennmaradt középkori tárgyak másolatai, valamint az ásatásokból előkerült töredékek, továbbá középkori ábrázolások alapján készült rekonstrukciók idézik vissza a Mátyás-kori palota szobabelsőit.
Első terem az ebédlő- és fogadóterem, a sala. Világítását egy nagy, háromosztatú későgótikus ablak biztosítja. Az ablakokat a középkorban fakeretbe foglalt, vaspálcákkal erősített, ólomfoglalatba helyezett üvegkorongokból kialakított táblákkal borították. Az ásatásokból előkerült ablaküvegek és ólomkeretek alapján készült az ablaküvegezés rekonstrukciója. A terem sarkában a regensburgi kályha másolata áll. A falakat kárpitok borítják. A drága, arannyal átszőtt selyemkárpitokat a középkorban főleg Itáliában készítették, a XV. században elsősorban Velencében és Firenzében. Ezt a helyiséget használhatta a herceg magánebédlőként, de vendégeit is itt fogadta. Ezért dobogóra helyezett, bársonnyal borított, aranyozott trónszéke fölé a rangját hangsúlyozó vörös selyembaldachint, mögé pedig díszes trónkárpitot függesztettek. Az e korból számos forrás alapján ismert trónszéktípus rekonstrukciója Melozzo da Forli 1477-es, IV. Sixtus pápát ábrázoló freskója alapján készült. A dobogón állították fel az étkezések alkalmával a hosszú asztalt, amely faragott bakokra támaszkodott, így az étkezés végeztével könnyen elbontható volt. A herceg vendégei a trón két oldalán, padokon foglaltak helyet. Az asztalon a herceg terítékét egy Dunából előkerült aranytányér és egy Budáról származó ezüstpohár alapján rekonstruáltuk. A többi teríték Visegrádról előkerült réztányérok, valamint itáliai mesterek által készített, budai és kőszegi ásatásokból ismert majolikapoharak és korsók másolataiból áll. A nagy majolikatálak Mátyás és Beatrix megrendelésére itáliai mesterek által készített, ma londoni és new yorki gyűjteményekben őrzött majolika készlet darabjainak utánzatai. A Beatrix királyné által igen kedvelt majolika edények értéke Magyarországon abban az időben a nemesfém edényekkel vetekedett. A csonttal, gyöngyházzal, rézzel és fával díszített nyelű kések és villa másolatai visegrádi leletek alapján készültek. A jobboldali fal mellett álló lépcsős tetejű pohárszéken hasonló edények sorakoznak. A majolikatálak mellett réztányérok másolatai és egy rajnavidéki, dreihauseni, csizma alakú kőcserép serleg rekonstrukciója látható. A terem világításáról az asztalra helyezett réz gyertyatartók és a boltozatra függesztett rézcsillár gondoskodik.

A lakosztály második szobája az anticamera. Funkciója a nappali szobának felel meg, de itt helyezték el a herceg ruháit és egyéb értékeit tartalmazó ládákat és éjszaka itt, uruk hálószobájának ajtaja előtt, a ládák tetején aludtak a szolgálattévő kamarások. A kárpitokkal burkolt falú terem fő dísze a földszinti kiállításon bemutatott Mátyás-címeres kályha rekonstrukciója. A két ajtó mellett egy pár délnémet későgótikus talapzatos láda másolata látható. Az ablak előtt áll egy későgótikus bölcsőasztal. Ez a bútortípus arról kapta nevét, hogy asztalapja lehúzható és így feltárul az alatta elhelyezett bölcsőszerű tároló rekesz. Az asztalon gótikus könyvtámasz, bársonykötéses, rézveretes kódex, réz gyertyatartó, gyertyakoppantó és majolika tolltartó található. Ez utóbbi egy töredékes budai lelet rekonstrukciója. A tollak, a tollvágó kés és a tinta számára kialakított rekeszekre van felosztva. A szoba világításáról egy sárgaréz csillár gondoskodik. Az itt látható másolat a londoni Viktoria and Albert múzeumban őrzött, a XV. század utolsó negyedéből származó Nürnbergben készült rézcsilláron alapul. Hasonló csillárok töredékei a visegrádi palotából is előkerültek.

A lakosztály harmadik helyisége a hálószoba, a camera. A kárpitokkal burkolt szobát a Mátyás-címeres kályha egy másik változata fűti. A helyiség fő bútordarabja a baldachinos ágy. A hársfából faragott, indákkal és áttört mérművekkel díszített, délnémet ágy másolata fölött selyembaldachin, brokát ágykárpit és ágyfüggönyök függenek. A rövid ágyban a középkorban magas derékaljon, csaknem ülő helyzetben aludtak. A szoba hátsó sarkában fából készült fürdődézsa áll, amely fölé farács szerkezetre baldachint feszítettek. A belül vászonnal bélelt, kívül brokáttal borított baldachin, fürdés közben benntartotta a meleget, nem engedte kihűlni a vizet. A két ablak között egy reneszánsz, gipsz Madonnarelief rekonstrukciója látható, ami előtt brokáttal letakart imapult áll. Ezek a herceg magánájtatosságát szolgálták. A falra függeszett Madonnaképek a XV. században csaknem minden hálószobában megtalálhatóak voltak. A gazdagabbak márványbomborműveket, vagy ezek gipszből, stukkóból készült másolatait helyezték el szobájukban. Az itt látható rekonstrukció a visegrádi palotakápolna márványmadonnája alapján készült.
A szobát megvilágító rézcsillár a középkori Magyarország egyetlen fennmaradt XV. századi ilyen emléke, a bártfai plébániatemplom csillárja alapján készült rekonstrukció.