Mátyás király visegrádi palotája

Mátyás király neve és a reneszánsz fogalma a magyar történelmi tudatban szorosan összefonódott Visegráddal és a visegrádi királyi palotával. Joggal, hiszen hazánkban, sőt az Itálián kívüli Európában is a visegrádi palota Mátyás kori újjáépítésén jelent meg elsőként, pontosan dokumentálhatóan az itáliai eredetű új stílus.

A visegrádi királyi palota születése a város XIV. századi virágkorára megy vissza. 1323-ban Károly Róbert helyezte a királyi székhelyet a Visegrádi várba, majd megalapította a várost és 1330-ra már állt a városban is egy királyi ház. Erről az épületről emlékezett meg a Képes Krónika, Zách Felicián történetének elbeszélése során, aki itt támadt rá a királyi családra. Talán ennek a háznak a maradványai azok, amelyek a mai palota fogadóudvara alól kerültek elő a régészeti feltárások során. Mellette egy – részben fából épített – nagyterem is állhatott. Nagy Lajos király 1342 után egy kápolnával akarta kibővíteni apja palotáját, de a Nápolyi háború közbejötte miatt az udvar egy időre Budára költözött és az építkezések 1347-ben félbeszakadtak. A palota igazi kiépítése csak I. Lajos 1355-ös visszaköltözése után indult meg. A régi lakópalotát lebontották, a nagyterem mellé új épületszárnyat emeltek. A palota déli részére felépítették a pénzverde házát, az alsó udvart kerítésfallal vették körül, amelyen kaputorony vezetett át. Itt egy új nagyterem építésébe is belekezdtek. Az 1360-as évek első felében felépült a Szűz Máriának szentelt palotakápolna, majd a régi faszerkezetű nagyterem helyére egy új, négyzetes, középudvaros, egyemeletes lakópalotát emeltek. A palotától északra nagy gyümölcsöskertet alakítottak ki.

1382 után Zsigmond király folytatta az építkezéseket. A lakópalotára második emeletet húztak, amihez fürdőt és virágoskertet kapcsoltak. Kiépítették a palota vízvezetékrendszerét, ami több, díszes csorgókút létesítését tette lehetővé az udvarokon és a kertekben. A nyugati kerítésfal mellé és a palota déli részén lévő régi épületek helyére – azok egy részét lebontva, más részüket átalakítva – új palotaszárnyakat építettek. A fél évszázadon át, több fázisban folyó nagy építkezés 1409-re készült el.

Ekkor azonban a visegrádi palota nem volt már valódi királyi székhely. 1408-ra Zsigmond az udvart Budára költöztette, és ezután Visegrádot csak mint egyik kedves vidéki rezidenciáját látogatta. 1424-25-ben a palota mellett egy ferences kolostort is alapított. Zsigmond király halála után azonban Visegrád háttérbe szorult, és mivel a királyi udvar elhagyta a várost a polgárság is elköltözött innen. A település hanyatlását csak Mátyás király próbálta megállítani az 1470-es évek közepétől. A városnak új, különleges kiváltságokat adott, majd 1476-77-ben, Aragóniai Beatrixszel kötött házassága után hozzáfogott a palota újjáépítéséhez is. A munka éppen egy évtizeden át tartott: 1486-ban fejeződött be.
A Mátyás-kori átalakítás alapvetően későgótikus stílusban készült. Helyi, későgótikus stílusban dolgozó kőfaragók faragták és építették az új nyíláskereteket, kandallókat, boltozatokat, zárterkélyeket, az alsó fogadóudvar oszlopcsarnokait. Kiemelkedő jelentőségű alkotásuk az 1477-1481 között készült, hatalmas, címekkel díszített zárterkély, amely a palota utcai főhomlokzatát díszítette, valamint az 1483-ban, budai mesterek által faragott vörösmárvány Oroszlános-kút.

A reneszánsz elsősorban az épületegyüttes szobrászati díszítésében és néhány építészeti részletében kapott szerepet: két díszkúton (a Herkules-kúton és a Múzsák kútján), a palotakápolna oltárain, tabernákulumán és orgonakarzatán, valamint a díszudvar balusztrádos loggiáján. Ezen kívül a palota udvarának és kertjének teraszai, valamint az alsó udvar déli felét elfoglaló lovagi tornapálya lelátója is az itáliai építészet hatása alatt készült. A palota díszítésén reneszánsz stílusban dolgozó olasz és dalmát kőfaragó- és szobrászműhely vezetője egy traui, dalmát származású római szobrász: Giovanni Dalmata volt. Az ő műve a két reneszánsz díszkút. Mellett egy firenzei szobrász is dolgozott Visegrádon: a firenzei Gregorio di Lorenzo, aki a palotakápolna berendezésének egyes darabjait: a Visegrádi Madonnát és eredetileg valószínűleg a Madonnához tartozó puttóreliefeket faragta. Más alkotásokat: így a kápolna carrarai márvány oltárait és szentségházát Firenze egyik legjobb szobrászműhelyéből készen hozták Visegrádra.

A szobrászat és építészet nagyszerű alkotásai mellett a visegrádi palota romjai megőrizték számunkra a Mátyás király udvarában zajló mindennapi élet tárgyi kultúrájának számtalan emlékét is: a kályhák, a bútorvasalások, a padlótéglák, csillárok és gyertyatartók, üveglámpások tanúskodnak a lakáskultúráról, a kerámia, üveg és fémedények, evőeszközök, a nemrégiben feltárt konyha hulladékmaradványai az étkezési szokásokról, a ruhadíszek, övveretek, csatok, kardok pedig a korabeli öltözetekről.

A fényűzően felújított palotát Mátyás király utódai, a Jagellók is szívesen használták, és a palota mellett álló ferences kolostor – Mátyás által megkezdett – újjáépítését is befejezték. Ezen, az 1510 körül befejezett építkezésen már nagyobb szerepet kapott a reneszánsz stílus: már ajtó és ablakkeretek is készültek reneszánsz stílusban, de azért a későgótika itt is fontos szerepet játszott.

A mohácsi csata után indult meg a visegrádi palota újabb hanyatlása, amit az 1544-es török hódítás és az 1595-ös keresztény várostrom pusztításai tettek véglegessé. A palota a XVI. század végétől már lakhatatlan rom volt, amelynek falait a török kiűzése után, a XVIII. század első felében csupán kőbányának tekintettek. Az akkor még több emelet magasan álló falakat felrobbantották, köveiket elhordták. Ám a törmelék alatt így is néhol 10-11 méter magas romok, sok ezernyi faragott kő, valamint számtalan egykori használati tárgy maradt meg.

E maradványok régészeti feltárása 1934-ben kezdődött, ma is tart, és befejezése feltehetően még további évtizedeket fog igénybe venni. Azonban az eddigi eredmények is csodálatos módon gazdagították ismereteinket a középkori és reneszánsz Magyarország kultúrájáról és művészetéről. A visegrádi palota feltárt és helyreállított termei, udvarai és kertjei, az itt talált és kiállított műkincsek és a mindennapi élet ránk maradt emlékei, minden Visegrádra látogató számára szemléletesen mutatják be azt a gazdagságot és pompát, amit a középkori magyar királyok udvara jelentett egykoron.

Buzás Gergely múzeológus    
Mátyás Király múzeum, Visegrád

Képek:

1) A Visegrádi Madonna
2) A visegrádi királyi palota helyreállított díszudvara a Herkules-kút másolatával
3) Fehérmárvány puttófej a visegrádi palotakápolnából
4) A Mátyás-kori visegrádi királyi palota rekonstrukciós rajza

3D térhatású képek: /szerkesztéssel másold át a keresődbe és katt. /

http://www.sf3dvarak.hu/fenykepek/5-egyeb/visegrad-kiralyi-palota/visegrad-kiralyi-palota-3d---014.jpg.html