A MISZTIKA

Bevezetés

Asztrológia

Mátyás király asztrológusai

A horoszkóp felállításáról

Mátyás életére vonatkozó jóslások

Az alkémia

A misztika

 

12. ábra
Jóslás módja a tenyér vonalaiból.
(Metszet a XVI. századból.)

 

13. ábra
Pitagoras. (Fametszet 1530-ból.)

A misztika Mátyás király korának természettudományához, az asztrológiához és alkémiához, mint segítőtudomány csatlakozott. Feladata volt támogatni az asztrológiát, keresni, kutatni a jövőt, másrészt megismerni az emberi lelket és kiismerni annak rejtett szándékát. Maga a szó, «misztika» gyűjtőnév. Alája tartozott a kirománcia, amely tenyéren levő vonalakból fürkészte a jövőt, a fiziognómia, amely az arcból és testrészekből állapította meg az egyén jellemét, természetét, a nigrománcia, amely a szellemekkel, a halottakkal, az ördöggel kereste az összeköttetést. A misztikához csatlakozott még a geománcia. A geománcia számokból, papiroson elhelyezett pontokból jövendölt. Mint Galeotto mondja, a misztika nagy szerepet, játszott Mátyás udvarában.

Amíg az asztrológus a csillagok állásából iparkodott a jövőt felismerni, addig a kiromantikus a tenyérből jósolt. A tenyér és az ujjak telve vannak különféle hajlású és irányú ráncos vonalakkal, amelyeknek fekvése egyénenkint változik. A kirománcia szerint ezek a vonalak a jövőt rejtik magukban. A misztikusan hangzó kirománcia szó tehát egyszerű tenyérjóslást jelentett.

Mátyás király korában a kirománciát értékes tudománynak tartották s tudósok foglalkoztak vele. Mátyás király udvarában többen voltak, akik értettek hozzá, erről Bonfini és Galeotto írtak. Valószínűleg ezek a kiromantikusok a nagy uralkodónak is jósoltak, természetesen szépet és jót. Hogy kik voltak, azt sajnos nem tudjuk.

Regiomontanus kalendáriuma 1473-ban Nürnbergben jelent meg. A kalendárium első kiadásában még nincs felvéve a kirománcia és fiziognómia. A kalendárium azonban többször megjelent és az utóbbi kiadásokban már megtaláljuk őket. A kiadók, akik e misztikát kalendáriumukba iktatták, azt állították, hogy Regiomontanus értett a kirománciához. Más régi munkákban, így az 1651-ben, Erfurtban megjelent «Planeten Buch»-ban is olvashatjuk, hogy Regiomontanus járatos volt a kirománciában. Ma nehéz megállapítani, hogy Regiomontanus valóban értette-e a kirománciát vagy sem. Valószínűleg értett hozzá.

Mátyás király korszakában erősen virágzott a fiziognómia. A fiziognómia régi eredetű, már Aristoteles, Avicenna foglalkozott vele, később pedig Philemont, Palemont és mások.

A fiziognómia az embert belső tulajdonságai alapján négy csoportba osztotta, és megkülönböztetett melankolikust, aki «sok fekete sárral» bővelkedett, sangvinikust, aki vérben volt bő, kolerikust, aki epében és flegmatikust, aki nyálban bővelkedett. Ezenkívül a fiziognómus figyelembe vette a haj minőségét, színét, fogását, a fej alakját, tartását, az orr és szem jellemző tulajdonságait, a fül, száj, ajak, áll szerkezetét, továbbá a nyakat, mellet, vállakat, karokat, kezeket, köröket és a bőrt. Ezek figyelembe vételével állapította meg az egyén jellemét, természetét.

Mátyás király a fiziognómiát jól értette. Galeotto szerint mester volt benne, de ezen a véleményen volt Bonfini is. A fiziognómiai ismeretek alapján állapította meg Miklós modrusi püspök, pápai követ jellemét és ravaszkodásait.

Nem szerette Mátyás a bajuszos, szakállas asszonyokat, mert azt hitte, hogy az ilyen asszonyok a bűnben is vakmerők, akár a férfiak. A királyi udvar látogatói között volt egy hatujjú tudós. Jobb kezén két hüvelykujj volt. Mátyás ezt az olasz tudóst sehogy sem kedvelte. Torzszülöttnek tartotta. A torzszülöttek pedig szerinte szerencsétlenséget hoznak. Csak ép testben tételezett fel ép lelket. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert Mátyásnak sem volt hibátlan a keze; kis ujját nem tudta egyenesre kinyújtani.

Húzódott továbbá a sánta és púpos emberektől. Bizalmatlan volt irántuk és távol tartotta magától őket. Azt mondta környezetének, hogy ezek nem tiszta lelkűek, szándékuk sötét. Galeotto szerint ez az ellenszenv klasszikus műveltségéből fakadt. A klasszikus kor emberei ugyanis féltek a korcsszülöttektől, s ha ilyennel találkoztak, áldozatot mutattak be istenüknek.

Konrad Celtis (1459—1508), Tollhoff barátja, 1492-ben költeményt írt egy szörnyszülöttről. A szörnyszülött közvetlen Mátyás király halála előtt látott napvilágot. Celtis szerint ez a nagy király halálának előjele volt. 1554-ben Sutor Andrásnak és Ölbesz Margitnak kétfejű gyermeke született. A gyermek meghalt. Egy asszony ekkor azt jósolta, hogy Lőcsének rövidesen két bírája lesz. Valóban így is lett. Erasmus Windesk bíró megbolondult és helyébe Kletschko jött.

Mátyás király idegenkedése a hibás növésű emberektől annál feltűnőbb, mert tudjuk, hogy törvénytelen fia, Korvin János sánta, továbbá egyik humanistája, kit 1489-ben hívott Budára, Aurelis Brandolini, vak volt.

Mátyás hitt Avicenna elméletében is. E szerint a léleknek átalakító ereje van. Asszonyok, ha szeretőjükkel csókolóznak, folyton férjükre gondolnak és egyre uruk képét látják maguk előtt, így a fogant gyermek sem a szeretőhöz, hanem a férjhez fog hasonlítani. Mindezt Galeotto írja.

A geománcia a misztika egyik változata. Számokból, betűkből következtetett a jövő eseményeire. Különös nevét onnét kapta, hogy a geomantikusok kezdetben a betűket, számokat a földre, homokba írták. Ennek a misztikának Apulejus volt a mestere. Apulejus Lucius új-platonikus bölcsész volt, Kr. u. 125 körül élt. Az afrikai Madaurában született és Karthagóban nevelkedett. Munkái: «Metamorphoseon libri XI» és «Apologia seu de magia», tele vannak a legerősebb misztikával. Így megtaláljuk benne az úgynevezett Pitagoras-féle kört, amellyel előre megállapítható a betegség kimenetele.

Galeotto, Mátyás királyról szóló könyvében ezt írja: «A platonikus Apulejus műveit annyira ismerte, hogy egész tanítását teljesen értette». Ezekből a szavakból arra kell következtetnünk, hogy Mátyás a Pitagoras-féle kör használatát ismerte. Fel kell ezt tételeznünk annál inkább, mert a Pitagoras-féle kör Apulejus legfeltűnőbb készítménye és mert nálunk szélesebb körben már a XIII. században elterjedt. Ezt igazolja az a körülmény, hogy a Pray-kódexbe is fel van véve.

A számításhoz két számokkal és betűkkel teleírt szegmentumokra osztott körre volt szükség. Az egyikből a kérdéses egyén vagy esemény stb. rövid latin nevének betűi felett álló számokat kellett kikeresni és összeadni. A másikból a betegség, esemény stb. római naptár szerinti dátumát. A dátum felett lévő betű mutatta, hogy azt az előbbi számhoz hozzá kell-e adni vagy levonni. Az így kapott számhoz még húszat kellett adni és utána 30-cal osztani. Ekkor egy kisebb szám állt elő. Ezt a számot kellett keresni az erre célra készült élet- vagy halál-számok között.

A túlvilági élet, a szellemek birodalma mindig izgatta az emberek képzeletét. Ha az ember testből és lélekből áll, és ha a lélek halál után a testből elszáll, akkor az valahol van s vele nemcsak jó, hanem szükséges is keresni az összeköttetést. A szellemek tanácsa csak hasznára lehet az embernek. A szellemidézők voltak a nigromantikusok.

Bonfini szerint Mátyás udvarában volt olyan tudós is, aki szellemidézéshez értett. Az udvarba legtöbbször Sámuel zsidó főpapot hívták. Hogy ki idézte meg a szellemet, azt Bonfini tudta, de nem árulta el. Lehet, hogy a szellemidéző Marzio Galeotto volt, aki hasonló műveletet állítólag Katolikus Ferdinánd udvarában is végzett, de lehet, hogy I,orenzo Marsiglio. Sajnos, a szellemidézés módját nem ismerjük.

Sámuel zsidó próféta volt. Neve: 'sma el' héber szavakból tevődött össze és annyit jelent, mint «meghallgatott Isten». Sámuel, Eli zsidó főpap mellett nevelődött és mint szentéletű és tisztalátású ember, látnoki erővel volt megáldva. Mivel vissza tudott nézni a múltba, a szellemidézők gyakran hívták.

A talizmán középkori görög nyelvből átültetett arab szó, amelynek értelme természetfeletti csodás óvószer. Az ősrégi hit szerint ez a titokzatos véderő különféle, anyagokban halmozódhat fel és ez az anyag szolgáltatta az amulettet. Az amulett használata nálunk messze a pogány korba nyúlik vissza. A honfoglaló magyarok sírjában is találtak amulettet.

Mátyás király természeténél fogva babonás volt. Természetes tehát, hogy neki is voltak amulettjei, amelyeknek feladata lett volna őt a betegségektől, boszorkányoktól, szemmelveréstől és egyéb bajoktól oltalmazni. Mint tudjuk, II. Pál is küldött neki amulettet. Az amulett viselése ebben a korban nem volt szégyen, az uralkodók között nem egy volt, aki étkezés alatt asztalára állította a talizmánt, hogy a mérgezés ellen védve legyen. Mátyás ugyan nem tette amulettjét asztalára, mert mint Marzio Galeotto mondja, meg volt győződve, hogy az igazságos uralkodót alattvalói részéről nem érheti mérgezés. A mérgezést mint politikai fegyvert egyébként elítélte, soha sem volt kapható arra, hogy kellemetlen ellenfelét méreggel pusztítsa el. «Mi fegyverrel és nem méreggel verekszünk», mondta egy alkalommal. Erről egyébként meggyőz bennünket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök is, aki egykori tanárának, Ludovico Carbonak ezt írta: «Méltán lobbant haragra királyunk (Mátyás) a ti olaszaitokra, kiknél ama hazánkfiai (pártütő püspökök) ily aljas elveket sajátítottak el s bizony alig volt visszatartható, hogy törvényes rendeletben ki ne mondja, hogy a magyaroknak tudományos kiképzésük végett többé ne legyen szabad Olaszországba menni».

Ez az úri gondolkozás Mátyás halálával azonnal megváltozott. II. Ulászló felesége. nagy jutalom ellenében felbérelte Török Imrét, hogy a két Korvin gyermeket mérgezze meg. Az aljas tett sikerült is.

De talizmánok voltak a drágakövek is. Ulricus dr. például olyan keveréket készített Mátyás részére, amely aranyat, ezüstöt, igazgyöngyöt, smaragdot, rubint, zafirt, korált, hyacintot (zirkon-féleség) tartalmazott. Úgy vélte, ezek mindegyikében van «erély», ezek megvédik az uralkodót. A receptet utóbb Paracelsus is elismerte és alkalmazta. Smaragd amulettje volt egyébként II. Ulászlónak és II. Lajosnak is.

Állati eredetű amulettet ajándékozott a vadászatot kedvelő lengyel király, Zsigmond, Dudith András püspöknek. Egy jávorszarvas patája volt az amulett és epilepszia ellen védett. Dudith azonban a védelmet nem találta kielégítőnek.

De Zsigmond magyar királynak is volt amulettje. Ezt Paracelsus említi «Zsigmond császár ragályos betegség és minden baj elleni védőszere. Mindenképpen jó és szükséges ismerni és használni ezt a szert a pestis és minden más betegség ellen. Tudniillik a szarvasnak közvetlen a szeme alatt két lyukacskája van, mindkét szemnél egy-egy. E lyukacskában méh fészkel, s mikor ez látható, kapard ki a fészkeket egymás után. Lépet kapsz, aminőt könyvekben találsz leírva. Tedd ezt kendőbe és hord magadnál, hogy minden reggel megízlelhesd. Ez olyan gazdag «erélyek»-ben, hogy azon a napon a pestis elkerül. Ettől az erélytől oly hosszú életű a szarvas».

Még egy különös amulettet említ Galeotto. Ezidőben gyakori volt, hogy a szőlővesszőn aranyszínű gyűrűs képződmény támadt. Egy rovar petéket rakott le gyűrűalakban, ebből gyűrűt volt szokás csinálni. Aki ezt a gyűrűt viselte, annak testén szemölcs nem képződött. Galeottónak is volt ilyen gyűrűje. Megemlítjük még, hogy maga a nép Mátyás hollós aranyát szintén mint amulettet kedvelte.

Ebből a néhány példából láthatjuk, hogy Mátyás korában a talizmánoknak, amuletteknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Nem kevésbé hittek a baljóslatú jelekben is. Mátyás király halálával megindult a baljóslatú jelek kutatása és csodálatos módon sok ilyen jelet találtak.

A király a firenzeiektől afrikai oroszlánokat kapott ajándékba. A hatalmas állatokat nagyon megkedvelte és számukra Budán, a királyi kertben ketrecet készíttetett. Janus Pannonius, aki sokat tartózkodott a király környezetében, látta az oroszlánokat és három epigrammában örökítette meg őket. Mátyás elhunytakor az állatok megérezték (!) gazdájuk halálát s elpusztultak.

Az Árpád-házi királyok Székesfehérvárt temetkeztek. Egy napon a város fölött nagy sereg holló jelent meg, ugyanakkor pedig Budáról eltűntek.

A hollósereg eljött a királyok temetkezési helyére, ott károgott, hirdetve a király közeli halálát.

Janus Pannonius írta, hogy az erdőben szarvast lőttek, de mire a vadászok a szarvashoz értek, farkasok elcipelték. Rossz jel. A magyarság elveszti vezetőjét, a királyt.

Bécsből Budára tértében, a Komárom várkapuja felett álló torony tetején gólyafészket látott Mátyás és kísérete. A fészekből négy idegen gólya kimarta a régi lakót. A király Bonfinit küldte oda, nézze meg, mi az. Visszajövet Bonfini megjövendölte a kíséretnek, hogy Magyarország nyugalma nemsokára felborul, a király meghal és a trónért négy király fog küzdeni.

Itt említjük meg, hogy Bretagnei Anna 1502-ben elkísérte úrnőjét, Candalei Annát, II. Ulászló menyasszonyát Budára. Bretagnei Anna naplót hagyott hátra, amelyben leírta utazását. A királyi palota leírásánál említi, hogy a könyvtárban ott lógott «egy szárított kígyó, melynek húsa, bőre, bordája, pikkelye oly jó állapotban volt, mintha ma fogták volna.» Valószínűleg Mátyástól örökölte II. Ulászló e természetrajzi ritkaságot. Ennek is volt bizonyos mértékű védő értéke.

forrásMátyás Király emlékkönyv II. 413—432. o.feladatA fenti írás egyes részeiben felbukkan Janus Pannonius neve. A költő asztrológiai felfogásának költői summázata egyik versében így hangzik (Jékely Zoltán fordításában):

Forgó földtengely hajtja a fürge időt.
Csillagképek, akiktől függnek az emberi sorsok,
Vád egyedül titeket érhet a könnyeimért.
Döntötök, égi erők, ti az életen és a halálon,
S minden e-földi dolog bennetek áldja okát.
Mily örömöt, fura kéjt éreznek az istenek, égre
Függesztvén ártó kósza tekék rajait?
Ó, hisz a rossz nyavalyák úgyis folyvást fenyegetnek,
Sorvadt testünkből illan amúgyis a lét.
Nos, ha a csillagok ott a halandó lény veszedelmét
Célozzák — mért nem puszta mező csak az ég?

Mi a vers címe?

megoldásSiratóének anyjának, Borbálának halálára.forrásMiklós Pál: Janus Pannonius egy verséről. In: Janus Pannonius tanulmányok, 484. o.feladatJanus tanulmányai során lassan elfordult a ferrarai iskolától. Elkezdett a quadrivium (zene, aritmetika, geometria, asztronómia) tárgyaival foglalkozni, amint azt tanítómestere tudtul adja:

"… a matematikai tudományokra, a fizikai részekre és minden virtus szülőanyjára, a morális bölcseletre fordította lelkét.".

["… non contentus sola poetarum et rhetorum cognitione ad mathematicas disciplinas et physicae partes ac omnium virtutum parentem, moralem Philosophiam traduxit animum."]

Egy matematikai témájú epigrammát is ír.

Hogy hívták a mestert?

megoldásGuarino da VeronaforrásokKardos Tibor: Janus Pannonius hivatástudata és költészete. In: Janus Pannonius tanulmányok, 49—50. o.
Giuseppe Billanovich: Guarino da Verona iskolája és külföldi tanítványai. In: Janus Pannonius tanulmányok, 77—82. o.lásd még

Ponticulus Hungaricus | Copyright © Visontay György 1997—2007 | ph2vy

 

 

Forrás:http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/matyas-01.html