A világhírű görög bölcselő, a stagirai születésű Aristoteles körülbelül 39 könyvet írt. Néhány könyvében a világ alkotásával, a mindenséget felépítő elemekkel, az elemeknek testekké való egyesülésével, s más természettudományi problémák magyarázásával foglalkozik. Könyveiből megállapítható, hogy Aristoteles egyike volt a legélesebb elméjű tudósoknak. Hatalmas ismeretei alapján olyan tudományos tételeket, igazságokat, olyan elfogadhatónak látszó rendszereket állított fel, hogy az utána következő bölcsészek évszázadokon át belőle merítettek. Ennek következtében Aristoteles tekintélye évszázadok felett uralkodott és képzeletet felülmúló fokra emelkedett. Ha akadtak is időközben olyanok, kik rendszerét bírálták, így Durandus de S. Porciano (1270—1334), Giovanni Olivi (1248—1298), Albertus Magnus (1193—1280), mégis azt kell mondanunk, hogy tanai szinte tépázatlanul értek Mátyás király korához. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy mindazt, amit állított, tapasztalatokra építette. Aristoteles mindig is azt hirdette, hogy a valódi tudást tapasztalatok gyűjtése előzi meg. Más kérdés azután, hogy ezt a tapasztalatot helyesen értelmezte-e.

Aristoteles tanain épült fel Mátyás király korának — ha szabad így nevezni —, természettudománya: az asztrológia, alkémia és misztika. Az asztrológia nemcsak a világűrben elhelyezkedett égitesteknek az ember sorsára, földi életére gyakorolt hatását kutatta, hanem magában foglalta a mai matematikai és fizikai csillagászatot: az asztronómiát is.

Az emberiség, az égboltozat szakadatlan megfigyelése közben hamar rájött, hogy az égboltozaton, a meghatározott időközönkint megjelenő nap és hold, mindig ugyanaz a nap és mindig ugyanaz a hold. De észrevette azt is, hogy egyes fényes csillagok a helyzetüket a nap és holdhoz viszonyítva megváltoztatják. Öt ilyen fényes csillagot különböztetett meg; a nappal és holddal együtt hetet. Az emberi képzelet ezekre az állandóan mozgó bolygókra isteneket telepített, akik a bolygókat különféle tulajdonságokkal ruházták fel. A régiek pedig a bolygók egymáshoz való közeledésében vagy távolodásában az istenek akaratát látták, a hozzáértők tehát a bolygók járásából a sorsokra következtettek. Az emberiség többezeréves elképzelése lassan hit lett, később meg tudomány. Ez az elgondolás szülte tehát az asztrológiát.

Az alkémia anyagot kutatott, bontott és tett össze. Az alkémiai tevékenység legtöbbször ötletszerű volt, de a cél határozottan meg volt adva: aranyat csinálni. Arany nélkül nincs élet. csak az arany teszi széppé, boldoggá a földi életet. Az alkémia ebben az értelemben a IV. század közepén alakult ki és éppen olyan tapasztalatokon épült, mint társa, az asztrológia.

Ehhez a két tudományhoz csatlakozott harmadikként a misztika. Gyűjtőnév ez. Magába zárja a tenyérből jósló kirománciát, az arcból olvasó fiziognómiát, a halottakkal és ördögökkel foglalkozó nigrománciát, továbbá a geománciát. Rendszeres természetrajzról, botanikáról, zoológiáról, mineralógiáról ezzel a korral kapcsolatban keveset beszélhetünk. A növények közül csak azok iránt érdeklődtek, amelyekből gyógyszer volt készíthető. Egészen különleges, ma már nem létező tudomány fejlődött ki a vízben áztatott növényeknek lepárolásából, «a desztillálás tudománya» (Destillier-Kunst). A zoológia — mint ilyen — lényegtelen volt, a mineralógia pedig beolvadt a bányászatba.

A természettudományok XIX. századbeli rendezésekor Mátyás korának természettudománya mostoha sorsra jutott. A magaslatból, amelyre a megújhodás emelte, a mélységbe zuhant. Amikor megállapították, melyik tudomány tarthat igényt a természettudomány névre, az asztrológia, alkémia és misztika kimaradt. Az emberi elme legnagyobb tévedésének jelentették ki őket. Mivel komoly tudósok csak mosolyogtak és évődtek a régiek természettudományán, érthető, hogy védelmükre senki se kelt; de nem is kelhetett megvetés és megbélyegzés nélkül. Védelmét az idő vette át. Telt az idő. Egyszer csak kozmikus sugarakról beszélnek, a kozmikus sugaraknak az élő szervezetre való hatásáról, majd az atomrombolásról, egyik elemből a másikba való áttérés lehetőségéről jelentek meg közlemények. A kutatók felfigyeltek. Az asztrológiát és alkémiát fölülvizsgálták. E vizsgálat alapján, ha nem is abban a köntösben, amelyet Mátyás király korában viselt, mindkettő újra megjelent. Nevük: asztrológia, alkémia, a hozzátapadt salaktól rossz csengésű volt. Új nevet kaptak: asztronómia, kémia. Ma nem vétek tanulmányozni a kozmikus sugarak hatását a szervezetre, mert tudjuk, hogy a kozmikus sugarak szervezetünkre valóban hatnak, bár jóslásra nem alkalmasak. Az alkémia is megtisztult. Aranyat még senki sem állított elő, de az elemek állandóságába vetett hit erősen megingott.

ASZTROLÓGIA

Bevezetés

Asztrológia

Mátyás király asztrológusai

A horoszkóp felállításáról

Mátyás életére vonatkozó jóslások

Az alkémia

A misztika

1. ábra
A hold járásának kiszámítása. Regiomontanus kalendáriumából. 1492. Augsburg. (Országos Széchényi Könyvtár)

2. ábra
A tudós a csillagok járását magyarázza. Jelképes rajz. (Wissekerc: Liber desideratus etc. Lyon, 1511.)

3. ábra
Az asztrológus horoszkópot készít. (Amman: De omnibus mechanicis artibus. Frankfurt, 1568.)

Tekintsünk el az asztrológia bölcsőjétől, Babilóniától, ne foglalkozzunk a kaldeusok, egyiptomiak, kínaiak, görögök, rómaiak és arabok csillagászati ismereteivel és csillagjóslási képességeivel, hanem lépjünk a renaissance korába, amelynek Mátyás király egyik kimagasló képviselője volt.

Az Itáliából kiinduló renaissance tárt karokkal fogadta az asztrológusokat s azok a pápákban és olasz fejedelmekben hatalmas pártfogókra akadtak. II. Gyula (1443—1513), III. Pál (1468—1549) és X. Leó (1475—1521) nagyon kedvelték őket. III. Pál pápa annyira rabja volt a csillagjóslásnak, hogy asztrológusok előzetes meghallgatása nélkül még konzisztóriumot sem hívott össze. Ugyanezt tették az olasz uralkodók; Milanóban a Sforzák, Firenzében a Mediciek, Ferrarában az Este-család és így tovább a Morók, Galeazzók és mások, akikhez a vagyonosabb nemesség és polgárság csatlakozott. Az asztrológia népszerűségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az olasz egyetemeken rendszeresen tanították.

De a renaissance nem maradt meg születése helyén; elterjedt az akkori művelt világ minden részén, így Magyarországon is. És a renaissance-szal együtt nálunk is megjelentek az asztrológusok. E kor legkiválóbb csillagvizsgálói, Peuerbach, Regiomontanus, Ilkus és mások itt találtak pártfogókra Mátyásban és Vitéz Jánosban.

Mátyás király gyermekkora közismert. Tudjuk, hogy a gyermek nevelésére a szülők különös gondot fordítottak. Tanítómestere Hunyadi János ifjúkori barátja, zrednai Vitéz János volt. Az asztrológiára ő tanította. Vitéz kitűnő matematikus és csillagász volt. Már mint nagyváradi püspök csillagvizsgálót rendezett be, ahol részint maga, részint külföldi tudósok vizsgálták az eget és iparkodtak a csillagok állásából jósolni és horoszkópot készíteni. Elképzelhető, hogy a nagyműveltségű püspök mindent elkövetett, hogy tanítványa lelkében e tudomány iránti érdeklődést felkeltse.

Mátyás 17 éves korában Csehország kormányzójához, Podjebrad Györgyhöz (1420—1472) került. Prágában módja volt tovább tanulmányozni az asztrológiát, mert Podjebrad György fia, Henrik is ezzel foglalkozott.

Mátyás a gyermekkorában megkedvelt csillagjóslás mellett, férfikorában is kitartott. Amikor 1476-ban Beatrixszal házasságot kötött, érdeklődése a csillagjóslás iránt csak fokozódott. Beatrix olasz szokások között nevelődött, tanítói olasz humanisták voltak. Az olasz humanisták, akiket úgy szeretnek feltüntetni, mint teológusokat, jogászokat, bölcsészeket és klasszikus írók magyarázóit, csaknem kivétel nélkül értettek az orvostudomány mellett az asztrológiához, alkémiához és misztikához. Ezektől a humanistáktól kapta Beatrix műveltségét, nem csoda tehát, hogy az asztrológia mellett ő is kitartott. Ha erkölcs tekintetében tehetünk is kifogást Beatrix ellen, bizonyos, hogy művelt volt, ezt kortársai szintén elismerték. Galeotto és Naldinus egyaránt hangoztatták, hogy Beatrix korának minden tudományában járatos volt.

Mátyás mindent elkövetett, hogy hitvese Magyarországon jól érezze magát, ezért az olasz szokásokat iparkodott Magyarországon meghonosítani. Jól mondja Heltai, hogy Mátyás, Beatrix befolyására gyógyszerészeket, orvosokat és «ördöngős tudományú mestereket» csalogatott be hazánkba. «Ördöngős mesterek»-en pedig elsősorban asztrológusokat kell érteni.

Hogy Mátyás király valóban értette a csillagjóslást, azt Galeotto bizonyítja. Mátyás trónra lépése után budai palotájában csillagvizsgálót rendezett be. A csillagvizsgáló feladata jóslás volt. Bonfini a budai csillagvizsgálóról feljegyzett egyet-mást. A leírásból kiderül, hogy a királyi palota emeletes volt. A földszintjén udvari papok laktak, itt volt a kápolna és a könyvtár is. A könyvtár mennyezetére az égbolt volt festve, bolygókkal és az állatöv képeivel. Az égboltozat azt a csillagzati képet mutatta, amelyben a nagy uralkodó trónra lépett. A könyvtárhoz két kerek szoba csatlakozott. A csillagvizsgáló műszerei ebben a két szobában álltak. Itt dolgoztak Mátyás asztrológusai. Maga a király észlelésekkel aligha foglalkozott, de asztrológusai annál inkább. Semmit sem kezdett a csillagjósok megkérdezése nélkül. Csak kedvező csillagzat mellett fogott a tett végrehajtásához.

A csillagvizsgáló Mátyás utóda, II. Ulászló király idejében is fennállt. II. Ulászló éppen annyira hitt a csillagjóslásban, mint Mátyás. Ezt igazolja a körülötte élő asztrológusok nagy száma. Ott dolgozott rövid ideig Ilkus Márton, azután Hassensteini Lobkovicz Bohuszláv (1460—1510), Collimitius bécsi orvos, Szebenyi Menyhért, aki a király állandó asztrológusa volt (†1531), továbbá János jászói prépost, Ziegler Jakab bécsi egyetemi tanár, akit 1519-ben Budáról hívtak Ferrarába. Glogor krakkói egyetemi tanárral is összeköttetésben állt, aki II. Ulászló magyar királlyá választásáról értesülvén, állítólag e szavakra fakadt: «Jaj nektek, magyarok, mivel ezt az ökröt koronáztátok meg.»

II. Ulászló trónra lépte után, az egyik kerek, Duna felé néző szoba mennyezetére a következőket íratta

«Magnanimus princeps diademate gaudet
utroque Vladislaus tollit ad astra caput.»

[«A nagylelkű fejedelem örvend a kettős diadémnak,
Ulászló a csillagok fölé emeli a fejét.»]

A másik terem mennyezetére odafesttette trónralépésének csillagzatát. Egy márványajtó fölé pedig ezt vésette

«Vladislai hoc magnificum opus, Anno MCCCCXC.»

[«Ulászlónak e nagyszerű munkája, 1490.»]

Mátyás király csillagvizsgálója a török uralom alatt megrongálódott, de nem pusztult el. 1573-ban II. Miksa császár konstantinápolyi követe, Ungnad Dávid, átutazott a török megszállás alatt álló Budán és megtekintette a királyi palotát. A palota könyvtárának egyik szobájában olvasható volt a következő felirat

«Cum Rex Mathias suscepit sceptra Bohemae
Gentis, talis erat lucida forma poli.»

 

[«Amikor Mátyás király átvette ezen nemzet jogarát,
hasonló volt a Sarkcsillag ragyogó formája.»]

A palota másik szobájában pedig, a mennyezeten látható volt Mátyás trónra lépésének csillagzata. 1591-ben br. Vratiszláv járt fenn Budán. Ő is megtekintette a királyi palotát. A csillagvizsgálóról a következőket jegyezte fel naplójában: «. . . . innen egy folyosóba, azután pedig a kerek szobába jutottunk, hol Mátyás király idejében kápolna volt. E kápolnából a folyosó ama szobába vagyis terembe vezet, hol hajdan Mátyás király könyvtára állt. Itt az egész égboltozat az égitestekkel és azok pályájával látható lefestve, továbbá két szemközt álló csillagvizsgáló torony, ezzel a felirattal

«Cum Rex Mathias suscepit Boemae
Gentis erat simi is lucida forma Poli.»

 

[«Amikor Mátyás király átvette ezen nemzet jogarát,
épp olyan volt a Sarkcsillag ragyogó formája.»]

A könyvtárból az út a király szobájába vezetett. A palota berendezése ekkor még nagyobbára megvolt, mert a budai pasa a tanácsüléseket itt tartotta. Ő maga trónon ülve vezette a tanácskozást.

Bizonyos, hogy a fenti adatok nem fedik teljesen egymást. De ez érthető, hisz a törökök a palotát céljuknak megfelelően átrendezték, másrészt, sok idő telt el, s a termek rendeltetése elhomályosult. Nem a mi feladatunk az ellentétek áthidalása.

A csillagvizsgáló később már erős pusztulásnak indult. Dicsősége, fénye, melyet a király bőkezűsége biztosított, lassan elhomályosult és feledésbe ment. A XVI. századbeli utazók már csak a hanyatlás képét tárják elénk. Így Schweiger Salamon, aki még látta a könyvtárteremben a mennyezeten a megfakult égboltozatot, sőt egy felírást el tudott olvasni. Ez szerinte így hangzott

«Aspice Matthiae micuit quo Tempora Regis
Natalis Coeli qualis utroque fuit.»

 

[«Nézd, Mátyás király születése idején
hogyan ragyogott az égbolt.»]

Magyarországon Mátyás korában három csillagvizsgáló állt. Az egyiket Mátyás király rendeztette be a budai palotában, a másikat Vitéz János esztergomi érsek Esztergomban, az érseki palotában, a harmadikat pedig Váradi Péter kalocsai érsek. Ez utóbbi azonban igen szerény méretek között mozoghatott, létezése nem feltétlen bizonyos. Itt jegyzem meg, hogy főpapjaink közül azok, akik tanulmányaikat olasz földön szerezték, valamennyien hittek a csillagjóslásban. Példának hozom fel Janus Pannoniust, aki egy költeményében ezt írta

«Hidd el, az elme müvére nagyon hat gyakran a táj is
S fontos az is, hogy mily csillag alatt született.»

1462-ben egy nappal is látható csillag tűnt fel. Ekkor kiált fel egy másik versében «csak ne hozzon bajt az országra». Egy harmadikban megvádolja a csillagokat, hogy ők okozták anyja halálát. A csillagvizsgálók közül Vitéz Jánosé volt a legrégibb. Ennek alapjait még Nagyváradon vetette meg s amikor esztergomi érsekké nevezték ki, csillagvizsgálójának műszereit magával vitte. Úgy látszik, csillagvizsgálóját Regiomontanusszal rendeztette be, aki sűrűn fordult meg udvarában. Legdíszesebb csillagvizsgálója azonban a királynak volt. Valószínűleg ezt is Regiomontanus rendezte be, Ilkus segítségével.

Regiomontanus a csillagvizsgálók építésének és berendezésének mestere volt, de elsőrendű tekintély a műszerek megszerkesztésében is. Sok műszert tökéletesített és néhány újat szerkesztett. A király bőven ellátta csillagvizsgálóját műszerekkel.

Mátyás uralkodása idején a csillagvizsgáló távcső még ismeretlen. Helyette a gnomont, a triquetrumot, a baculus astronomicust, a sphaera armillarist, az asztrolábiumot, a torquetumot, éggömböt, földgömböt, víziórákat, napórákat, homokórákat stb. használták. A gnomonnal, a vetett árnyék figyelembevételével a nap állását, magasságát és a déllőt állapították meg. A triquetrummal, amely Ptolemaios Almagestjében van leírva, a csillagok zenittávolságát határozták meg. A baculus astronomicus idő és hely kiszámításra szolgált. Ugyanerre való volt a sphaera armillaris is, amelyet Tycho tökéletesített. Az asztrolábium köreiről valamely csillag hosszúsági és szélességi fokát lehetett leolvasni. A torquetumot Regiomontanus szerkesztette, vele az égbolton a csillagok hosszúsága és szélessége volt megállapítható. Ehhez járult később az arab eredetű quadrans, amely a csillagok delelési magasságát mérte.

Mivel az említett műszerek minden valamire való csillagvizsgálóban megvoltak, fel kell tételeznünk, hogy Mátyáséban is ott álltak.

Itt említem meg, hogy Mátyás idejében Bártfán, Besztercebányán, Pozsonyban, Budán, de más nagyobb városban órások dolgoztak, sőt egyes főpapok órásmestereket tartottak udvarukban, így 1493—95-ben Bakócz Tamás is.

A műszerekről azonban mégis maradt egy-két emlékünk. Így tudjuk, hogy a budai csillagvizsgáló műszerei közül néhányat Budán készítettek, nagyobb részüket azonban Bécsben. A műszerek pompás darabok voltak, a gondatlan utód, II. Ulászló, többet a pápai követnek ajándékozott belőlük. Az ajándékok között volt egy asztrolábium is.

Az ajándékozásról Dainerius Tamás doktor leveléből értesülünk, aki Ercole d'Este herceg ferrarai követe volt. Levelét a herceghez írta s e levélből kitűnik, hogy az ajándékozás 1501-ben történt. De megtudjuk azt is, hogy az asztrolábium ezüstből készült és gazdagon volt díszítve, látszott rajta, hogy uralkodónak készítették. Az asztrolábiumot nemcsak nemesfém anyaga tette értékessé, hanem az is, hogy rá volt vésve Ptolemaios és Regiomontanus megfigyelése. Az ajándékok között volt még egy ezüst horologium és egy kisebb homokóra. Amikor a herceg az ajándékozásról értesült, utasította Daineriust, hogy csináltasson neki hasonló műszereket. A követ utána járt s ekkor derült ki, hogy a műszereket egy bécsi domonkosrendi szerzetes készítette, aki azonban annyira elöregedett, hogy munkaképtelen lett.

Az ajándék, mint látható, értékes volt. II. Ulászló nyilván le akarta kötelezni a pápai követet, hogy visszás dolgait a pápánál hathatósabban simítsa el.

Hogy a földgolyón valamely helyet pontosan meghatározhassunk, szélességi köröket és hosszúsági köröket tételezünk fel. Tudjuk, hogy az egyenlítő alkalmas és természetes kiindulást nyújt a szélességi köröknek. Minden vele párhuzamosan haladó kör szélességi kör. A hosszúsági körök azonban, amelyek a sarkokon mennek át, s amelyek a szélességi körökre merőlegesek, önkényes kezdetűek. Ezek a délkörök. Ptolemaios első délkörnek a Kanári-szigeten áthaladó délkört vette. Regiomontanus, Mátyás király tiszteletére a királyi palotán áthaladó délkört tekintette elsőnek. Ez volt a budai délkör. Amikor Regiomontanus asztrolábiumot rendelt Bécsben, belevésette a budai délkör helyét.

Példájára a budai délkört többen használták. Akik Mátyás király csillagvizsgálójában dolgoztak, mint Regiomontanus, Ilkus, számításaikban ezt a délkört vették figyelembe. Amikor Tolhoff átadta a királynak «Stellarium» című könyvét, figyelmeztette a királyt, hogy számításai a budai délkörre vonatkoznak.

A budai délkört vette számítási alapul Müntz János német orvos is, 1495-ben, amikor érvágó és purgáló kalendáriumát kinyomatta. Kalendáriuma oly népszerű lett, hogy csakhamar második kiadásra került a sor. Müntz az új kiadást már a bécsi délkörtől számította. A süllyedés jele már mutatkozott Müntz II. Ulászlótól semmit sem remélhetett.

De volt Magyarországnak más délköre is, a nagyváradi. Peuerbach, Regiomontanus tanára, sokat dolgozott Vitéz János, az akkor még nagyváradi püspök udvarában. Peuerbachnak támadt az az ötlete, hogy a nagyváradi csillagvizsgálót vegye első délkörnek. Európa asztrológusai évtizedeken át használták a «Tabulae Varadienses» helymeghatározó táblázatot. Tarmstetter, Peuerbach műveinek kiadója, azt állítja, hogy a számításokban Peuerbach részt vett ugyan, de a táblázat készítése inkább a tanítvány, mint a mester érdeme. A nagyváradi délkör létezését a bécsi-kódex előszava is megerősíti.

Peuerbach György (Purbach, Puerbach) 1423. május 30-án született Ausztriában, Peuerbach faluban és 1461. április 8-án halt meg Rómában. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol Gmunden János (†1442) híres csillagász tanított. 1448-ban baccalaureatust nyert, 1454—1460 között egyetemi tanár. 1448-ban csillagászati előadást tartott «Horarium» címmel. 1455-ben V. László királynak udvari csillagjósa lett. 38 éves korában halt meg.

Egyik munkája: «Canones Gnomonis cum nova tabula» [«A gnomon szabályai új táblázattal»]. Ebben a gnomon jelentőségével foglalkozik. A gnomon régi csillagászati műszer, (Tsu-Kong kínai császár Kr. e. 1100-ban ezzel határozta meg az ekliptika síkját) nem egyéb egy vízszintes síkra függőlegesen állított botnál. A bot árnyékából és a bot hosszából a Nap állását, magasságát határozták meg. Amikor Vitéz János még nagyváradi püspök volt, Peuerbach gnomont készített részére.

A délkörökre az asztrológusoknak azért volt szükségük, hogy a horoszkóp felállításában szereplő földrajzi helyet pontosan meghatározhassák. A földrajzi hely megállapítása szükséges volt, de nem elegendő. Tudni kellett a bolygók helyzetét is az adott időpontban. Ezért a nap-pályát, az ekliptikát 360 fokra osztották és ugyanezt tették az égboltozat északi és déli sarkán átmenő körökkel. Ilyen módon a bolygó helye meg volt adva.

Mátyás király asztrológusainak munkásságát nagy mértékben elősegítette könyvtárával. A Corvinák között ugyanis a XV. századig megjelent legkiválóbb csillagászati művek megvoltak. Ezek közül néhány megmaradt. Így a «Claudii Ptolemaei magnae compositionis libri a Georgio Trapezuntio traducti» [«Klaudiosz Ptolemaiosz nagy műve G. T. fordításában»], továbbá «Joannis Müller Regiomontani epitome almagesti seu Magales syntaxis Ptolemaei.» Claudios Ptolemaios életéről, sajnos, keveset tudunk. Valószínűleg a II. században élt Alexandriában. Munkájának első magyarázója alexandriai Theon volt, aki a IV. században élt. Ptolemaios ebben a munkájában többek között csillagászati rendszerét fejtette ki. Szerinte a bolygók a föld körül keringenek. Ezt a csillagászati rendszert az utódok geocentrikus rendszernek nevezték, ellentétben a Kopernikus-féle heliocentrikus rendszerrel, amely szerint a bolygók a Nap körül keringenek.

Ptolemaios munkáját a csillagászok röviden «Almagest»-nek nevezték. Al Mamun bagdadi kalifa ugyanis (uralkodott 813—833) arab nyelvre fordíttatta. A fordító, orvosa Honein-ben-Ishak és ennek fia volt. Ekkor kapta a könyv «Tabrir al magesti» arab címet, amelyből rövidítve «Almagest» lett.

A XV. században Peuerbach, a bécsi egyetem asztrológiai tanára, foglalkozott az «Almagest» fordításával és rövidítésével. Ptolemaios nagy munkájának első hat könyvét le is fordította. A fordítás alapjául egy «Almagest» kézirat szolgált, amelyet valaki arab nyelvből ültetett át latinra.

1460-ban Bessarion niceai érsek, IV. Sixtus pápa bécsi követe, Konstantinápolyból Bécsbe érkezett. A főpap, aki maga is sokat foglalkozott asztrológiával, csakhamar barátságot kötött Peuerbachhal és felhívta figyelmét arra, hogy Rómában megvan az eredeti görög nyelvű «Almagest» s jobb lenne, ha ezt venné alapul. Ebből a kéziratból készítette Trapezunt György (1396—1486) az «Almagest» másik latin fordítását. Bessarion azonban tudta, hogy a Trapezunt-féle fordítás sok helyen hibás, ezért azt ajánlotta Peuerbachnak hogy vizsgálja felül. Peuerbach vállalta, magához vette tanítványát, Regiomontanust s Rómába ment. Az átdolgozásban halála gátolta meg. A javítást Regiomontanus folytatta, de a fordítás nem ment simán. A szókimondó Regiomontanus rámutatott azokra a hibákra, amelyet a krétai születésű Trapezunt György elkövetett. Trapezunt védte magát. A tudomnyos vita eldurvult, a két barátból ellenség lett, keserűen váltak el egymástól. A harag átöröklődött Trapezunt fiára és mondják, hogy Regiomontanus azért távozott Olaszországból, mert a két Trapezunt tűrhetetlenné tette ott tartózkodását. Ez a harag akkor is tartott, amikor Regiomontanus másodszor ment Itáliába. Amikor pedig Regiomontanus Rómában meghalt, egyesek azt állították, hogy Trapezunt fia mérgezte meg.

Az «Almagest» az akkori szokásoknak megfelelően könyvekre oszlik. Az egyik könyv a csillagjóslást tárgyalja. Ptolemaios itt részletesen kifejtette, hogy minő hatást gyakorolnak az égitestek az emberre, s miként kell a csillagok állásából a jövendőre következtetni. Ez a könyv lett utóbb az asztrológusok kézikönyve. Az «Almagest» további könyvei a csillagok járását, a naptárak készítését, a napórák szerkesztését stb. tárgyalják.

Az «Almagest» latin fordításban 1515-ben jelent meg Velencében. Fordítója ismeretlen. A Trapezunt-féle fordítás szintén Velencében jelent meg 1527-ben. A görög fordítás 1538-ban Bázelben került nyomtatásra. A fordító Geynacus Simon, aki Regiomontanus kéziratát használta. Azután még többször megjelent.

A Corvinák között helyet foglalt továbbá Aristoteles fizikájának fordítása is. Ehhez a fordításhoz van csatolva Aristotelesnek az égitestek alkotórészeiről szóló, nem teljesen hiteles munkája.

Annyi bizonyos, hogy Mátyás könyveit hitelesnek tartották, mert a firenzei könyvmásolók nem felejtették el ráírni az «exemplaria satis fiat Mathiae Corvini» szavakat a későbbi másolatokra. Maga Celtes Konrád is lemásolta Mátyás Ptolemaios-kódexét. A másolat Schlachta János (1466—1525) részére készült. A Corvinák között helyet foglalt továbbá Regiomontanus könyve is.

MÁTYÁS KIRÁLY ASZTROLÓGUSAI

Bevezetés

Asztrológia

Mátyás király asztrológusai

A horoszkóp felállításáról

Mátyás életére vonatkozó jóslások

Az alkémia

A misztika

4. ábra
Korvin János horoszkópja. (Krakkói egyetemi könyvtár.)

5. ábra
Albrecht Dürer: Melankólia. Rézmetszet, 1514.

6. ábra
Az állatöv jelképei. (Fametszet a XVI. századból.)

Regiomontanus 1436-ban született Königsbergben, Würzbuch mellett és 1476-ban halt meg Rómában. Neve latinizált. Eredetileg Johann Müller von Königsbergnek hívták, ebből készült a «Regiomontanus» név; az olaszok Giovanni Molitor Regio néven emlegetik, mi magyarok Királyhegyi Jánosnak neveztük.

Regiomontanus 1450-ben a lipcsei egyetemen tanult, 1452-ben baccalaureatus lett, 1457-ben magister, Lipcséből 21 éves korában Bécsbe ment, ahol akkor Peuerbach, a híres csillagász tanított. A tanár és tanítvány között csakhamar meleg barátság fejlődött ki. Ekkor történt, hogy Bessarion János Vazul (1385—1472) niceai érsek Peuerbachot Rómába küldte az «Almagest» fordítása végett. Peuerbach tanítványát magával vitte. De Peuerbach Rómában meghalt s a megbízást Regiomontanusnak egyedül kellett folytatnia.

A fordítást kijavította, befejezte s visszatért Bécsbe. 1486-ban hagyta el Rómát nagy halom kézirattal. Közben bejárta Itáliát. Még Rómába menet,

1462-ben megállapodott Páduában és felkérésre előadást tartott Al Fargani (Ahmed-ibn Cothair-al Fargani), IX. sz. elején élt arab csillagász műveiről. Visszafelé Ferrarában és Veronában járt. Ferrarában megismerkedett Theodor Gazaval (1370—1478), aki Mátyás részére Theophrastost fordította le, továbbá a kiváló asztrológussal, Giovanni Bianchini-val, Peuerbach régi barátjával, Veronában pedig Guarinoval. Bécsbe érkezve, átvette Peuerbach tanszékét. Itt kapta kézhez Mátyás levelét.

A király meghívta Budára és felkérte, hogy rendezze azokat a görög kéziratokat, amelyeket Athénben és Konstantinápolyban vásárolt. Konstantinápolyt ugyanis a törökök 1453-ban a meghódítás után kifosztották, a görög tudósok elköltöztek a városból s velök a kéziratok szétszóródtak és piacra kerültek. Regiomontanus a király felszólításának eleget tett.

Mátyás ismerte már Regiomontanust. Vitéz János még nagyváradi püspök korában hívta fel rá a figyelmét, mert Regiomontanus Vitéznek sokat dolgozott.

Ez időben történt, hogy Mátyás az akkori szokásoknak megfelelően, II. Pál pápától egyetemalapításra kért engedélyt. A pápa az engedélyt 1465-ben kelt bullájával megadta. A főiskola élére Mátyás Vitézt állította kancellárként és megbízta szervezésével.

A választás Pozsonyra esett, mintául pedig a bolognai egyetem szolgált. A tanítás rövidesen megindult. A tanárok között ott szerepelt Vitéz régi bizalmasa, Regiomontanus is, akinek Mátyás évi 200 arany fizetést biztosított. Azonban nem sokáig tanított, 1468-ban már Bécsben van s erre az időre Ilkus vette át a tanítást. 1469-ben Regiomontanus újra Magyarországon van, Vitéz János hívta meg Esztergomba. Regiomontanus még 1467-ben hozzáfogott a «Tabulae directionum» megírásához, de, úgy látszik, csak 1469-ben fejezte be. Ezt a munkát a következő szavakkal ajánlotta pártfogójának, Vitéz Jánosnak. «Reverendissimo in Christo patri et dno dno Joanni archiepiscopo Strigoniensis legato regius, Joannes Germanus de Regiomonte se humiliter commendat» [«A Krisztusban főtisztelendő atyának, János esztergomi érsek királyi legátusnak J. G. Regiomontanus alázatosan ajánlja magát»]. Esztergomban nem sokáig tartózkodott, 1471. március 15-én már Nürnbergben van.

Itt barátjával, a vagyonos Walter Bernáttal (1430—1504) csillagvizsgálót épít. A csillagvizsgálót a nürnbergi iparosok szerelték fel. Walter maga is híres csillagász volt. 1474-ben IV. Sixtus pápa Rómába hívta, hogy a naptár reformálásában részt vegyen. El is ment, azonban feladatát nem fejezhette be, alig egyévi ott tartózkodás után, 1476. július 6-án 40 éves korában, pestisben elhunyt.

Regiomontanus a pozsonyi egyetemen, 60 évvel Kopernikus előtt, már a föld mozgását tanította s azt is, hogy miként kell az égboltozat látszólagos mozgását időmérésre használni. A föld saját tengelye körüli forgását, a keringés tengelyének elhajlását egyébként nem Regiomontanus ismerte fel. előtte már a görög bölcsészek tanították, így Aristarchus (Kr. e. III. század), aki Strabontól tanulta, míg Strabon, Heraclides Ponticustól. Regiomontanus érdeme, hogy tanításukat a feledésből kiemelte.

Regiomontanus Mátyás iránt nagy hódolattal viseltetett. Tiszteletét. azzal fejezte ki, hogy Esztergomban készült munkájának másolatát neki ajándékozta. A munka címe: «Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles» [«Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak»]. E munkában Regiomontanus az égitestek befolyásaival foglalkozik, azután közli a horoszkóp 12 házának számítási módját, a régi Campanus-féle módszer figyelembevételével és egy az asztrológiában nélkülözhetetlen csillagászati táblázatot állít fel. A király nem maradt hálátlan, pompás köntössel és 800 dukát arannyal jutalmazta meg.

A munka nagy hírre tett szert és nyomtatásban többször megjelent. Csaknem 200 évig forgott mint kézikönyv az európai asztrológusok kezében. A munka elkészítésében Ilkus Márton is segített.

A pozsonyi egyetemnek még egy asztrológus tanára volt, Péter orvos; őt is Vitéz hívta meg.

*

Ilkus Márton (1433 ?—1493 ?), más néven: Martin von Olkus, Martinus Bylica de Olkus, régi lengyel család sarja. Tanulmányait 1452-ben a krakkói egyetemen végezte, itt egy híres asztrológussal, Martinus Rex de Zorawicevel, ismerkedett meg, aki döntő befolyást gyakorolt sorsára. Martinus Rex de Zorawice beutazta az akkori művelt világ nagy részét, járt Csehországban, Németországban, Olaszországban és Magyarországon. 1450-ben honfitársával, Olesnicki kardinálissal, visszatért Krakkóba, hogy az egyetemen felkínált tanszéket átvegye. Itt ismerkedett meg Ilkussal, aki tanítványa volt. Ilkus 1461-ben vagy 1462-ben kezdte meg vándorlásait. Első útja Bologna volt. Az itteni egyetemen rövid ideig asztrológiát tanított. 1464. augusztus havában Rómában találjuk. II. Pius pápa meghalt s éppen együtt ült a konklávé. Itt találkozott újra Regiomontanusszal, s most nagy barátságot kötött vele. Regiomontanus leveleiben «amicorum dulcissimus»-nak [«legkedvesebb barátom»-nak] nevezi. Ilkus, úgy látszik, az új pápával, II. Pállal került összeköttetésbe.

Bolognai tartózkodása alatt ismerkedett meg Janus Pannoniusszal. A pécsi püspök hívására Galeottoval együtt Magyarországra jött 1465—1467 között, felkereste Vitézt, akinél ezidőben ott dolgozott Regiomontanus. Együtt számítják ki a «Tabulae directionum»-ot.

Vitéz bemutatta Mátyásnak s a király tanárrá nevezte ki Regiomontanusszal együtt a pozsonyi egyetemen. De a pozsonyi egyetem bizonytalanul működött. Regiomontanus végre is visszatért Bécsbe, Ilkust pedig Mátyás vette pártfogásába. Jósoltatott vele, s hogy megélhetését biztosítsa, papi javadalmakat adományozott neki.

Mint görci főesperesnek, a pápa a király közbelépésére 1470. július 17-én megengedte, hogy amíg tanulmányait folytatja, egyházi javadalmait is megtarthassa. Azonban ez a jövedelem nem volt elegendő, ezért a pápa 1470. szeptember 1-én azt is megengedte, hogy a görci főesperesség mellett, két másik főesperességen kívül még három egyházjavadalmat élvezhessen, öt éven keresztül. Ez a magyarázata annak, hogy egyes okmányokon «Ilkus budai plébános» néven szerepel.

Mátyás király annyira kedvelte Ilkust, hogy 1480—90 között arra kérte a pápát, adományozzon Ilkusnak lengyelországi kanonoki javadalmat. Kérése nem talált meghallgatást. 1490-ben Ilkus Budán tartózkodott, itt is halt meg 1492 és 1494 között.

Bizonyos, hogy Ilkus nemcsak pap volt, hanem orvos és főként asztrológus. 1487-ben «arcium et sacrae theologiae professzor»-nak [«bölcsészeti és teológiai doktor»-nak] nevezi magát. Mátyás király intézkedése folytán előbb a pozsonyi, majd a budai egyetemen tanított. A budai egyetemmel Mátyásnak nagy tervei voltak. A tanításban és tantárgyakban reformot akart megvalósítani. Inkább az asztrológiát akarta előadatni, semmint a hittudományt, jogot és orvostudományt. Legalább is ezt írja Heltai. Az egyetemen Ilkusnak jelentős szerepe lett volna, a csillagászatot tanította volna s a tanítás kristályüveggel bevont lámpa világítása mellett még este is folyt volna. Ilkus, Pozsonyból elkerülve, hol a király csillagdájában dolgozott, hol meg a táborokat járta urával. Így ott találjuk a hradschin táborban, azután tanúja Olmützben Mátyás cseh királlyá történt koronázásának, s Bécsben is ott van a győzelmi bevonulásánál.

A király halála után nem tért vissza Lengyelországba, hanem előbb Báthori Miklós váci püspök, majd Váradi Péter kalocsai érsek barátságát kereste. De azért jósolt II. Ulászlónak is.

Ilkus, bár itt élt Magyarországon, nem felejtkezett meg hazájáról. Sok könyvet, sok kéziratot ajándékozott a krakkói egyetemnek és végrendeletileg is hagyományozott az egyetemnek és unokaöccsének műszereket. Munkái legnagyobbrészt kéziratban maradtak és szétszóródtak. Sok van belőlük Krakkóban az egyetemen, de van Münchenben is. Egyik müncheni kéziratának címe: «Indicium de Cometa quí apparuit anno 1468 in civitate Histropolitana» (Pozsony) [«Bizonyságtétel az 1468-ban, Pozsonyban megjelent üstökösről»]. A kézirat 1468-ban kelt és pozsonyi tartózkodása alatt készült.

Marzio Galeotto kedves embere volt Mátyás királynak. Asztrológus és orvos volt, de máshoz is értett. A király nem annyira tudományáért kedvelte, hanem mert kitűnő mulattató volt.

Galeotto 1427-ben született az umbriai Narniban és 1497-ben halt meg. Tanulmányait az Este-család székhelyén, Ferrarában végezte, ahol a híres Giovanni Guarino (1370—1460) tanította. Guarino házában ismerkedett meg Janus Pannoniusszal, a későbbi pécsi püspökkel. A két fiatalember között barátság fejlődött. 1450-ben Galeotto Rómában van, majd Páduában tűnik fel, ahol az orvostudományt hallgatta. Páduában megnősült, azonban felesége rövidesen meghalt s ekkor magyar leányt vett nőül. 1461-ben családjával együtt Magyarországra jött és Janus Pannoniusnál talált otthonra. 1462-ben bejárta Spanyolországot, Franciaországot, Angolországot, mindenütt gyógyított és sokat keresett. Ezután visszatért Olaszországba, ahol újra találkozott a követségben járó Janus Pannoniusszal. A pécsi püspök magával vitte Magyarországba és Budán bemutatta a királynak. Itt írta «De homine libri duo» [«Az emberről, két könyv»] című munkáját. A munka orvosi és fiziológiai tárgyú. Vitéz János esztergomi érseknek ajánlotta. 1473—1477-ig Bolognában tanított. Itt írta «De incognitis vulgo» című munkáját, amelyet Mátyás királynak ajánlott. E munka kiadatlan. Mint tanár azt hirdette, hogy a józan ész és természet törvénye szerint kell élni. Ezért eretneknek bélyegezték, vagyonát elkobozták, könyvét elégették s pellengérre állítás után bebörtönözték. De Mátyás és Lorenzo Medici közbejárására IV. Sixtus pápa felmentette és vagyonát visszaadatta. 1479-ben újra Mátyásnál találjuk. 1482-ben Badenből kért Mátyás királytól leánya számára — nászajándékot. 1484—87 között megírta Mtyás kirly tetteit s művét Korvin Jánosnak ajánlotta.

A királynak nem volt rendes alkalmazottja, de azért sok jóval ellátta. Galeottót nyugtalan vére tovább hajtotta Budáról. Mátyás halála előtt rövidebb időt töltött Franciaországban, VIII. Károly szolgálatában, innét csábította el Katolikus Ferdinánd Barcelonába. Ezután éppen visszatérőben volt Budára, de útközben értesült Mátyás haláláról, mire visszafordult.

*

Tolhoff János nevét a régi írások többféleképpen örökítik meg, így írják Dollkopfnak, Janus Tolophusnak stb. Tolhoff, úgy látszik, Regiomontanus örökébe lépett, Ilkus mellé. A lipcsei egyetemen 1470—71-ben lett magiszter, a király innen hívta Budára. Bár Mátyás udvarában rendes fizetést kapott, mégis 1480-ban Mátyás ráírt a lipcsei egyetemre és kérte, hogy asztrológusának egyetemi jövedelmét hagyják meg, tanszékét pedig tartsák fenn. Kérését háromszor ismételte meg. Úgy látszik, a király különleges feladattal bízta meg. Amikor Magyarországba jött, Mátyás királynak átnyújtotta «Stellarium» című munkáját.

*

Mint asztrológus megfordult Mátyás király udvarában Filippo Valori is. Valorit Marsilius Ficinus küldte Budára ajánlólevéllel. Marsilius Ficinus (1427—1503) kedvelt embere volt Mátyásnak, sűrűn levelezett vele. Ficinus kiváló asztrológus, egyik munkáját, a «Disputatio contra judicium astrologicum»-ot [«Értekezés az asztrológia ésszerűségéről»], Váradi Péter kalocsai érseknek ajánlotta, aki az asztrológia iránt szintén érdeklődött. Mátyás barátsággal fogadta Valorit, azonban a nagy királyt nem szolgálhatta sokáig, mert Mátyás 1490-ben meghalt.

Valori nem tért vissza hazájába, hanem II. Ulászló udvarában maradt, II. Ulászló halála után pedig II. Lajos tartotta magánál. Itt említjük meg, hogy Mátyás király udvarában megfordult humanisták nagyobb része értett az asztrológiához. Így Antonio Bonfini, Giovanni Gatti, Pietro Nigri, Bertoldus Fontius, Olmützi Ágoston és mások. Olmützi Ágoston például még mint páduai egyetemi tanuló, 1495-ben kiadta Bianchini: «Tabulae coelestium motuum» [«Az égitestek mozgásának táblázatai»] című munkáját.

*

Lorenzo Marsiglio három évig tartózkodott a király udvarában. Kiváló olasz asztrológus volt, előbb Palaeologus görög császár udvarában tevékenykedett és jósolt, de Janus Pannonius ajánlására Athénből Budára jött Mátyáshoz. Lorenzo Marsiglio az asztrológián kívül mágiával és demonológiával is foglalkozott. Kitűnő képzettségű humanista volt, arab, perzsa és görög nyelven beszélt. Amikor Felső-Magyarországon járt, a szőlőkön aranyos színű kérget talált, amelyről azt állította, hogy növényi eredetű arany.

Mátyás király korában az asztrológiának magyar művelői is voltak. A csillagjóslás tudománya termékeny talajra talált a magyaroknál. A magyar asztrológusok, úgy látszik, nem kerültek összeköttetésbe a királlyal, ami bizonyára abban leli magyarázatát, hogy az uralkodó az olasz asztrológusokban jobban bízott.

A magyar asztrológusok közül elsősorban Erdélyi Miklóst említhetjük, aki 1464 körül élt. Domonkosrendi szerzetes volt, a csillagjóslás mellett gyógyászattal is foglalkozott. A másik János pásztói prépost volt. 1500 körül élt s II. Ulászló királynak is jövendölt. Magyar asztrológus volt Hadnagy Bálint pálos szerzetes. 1495 körül élt, a Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostorban. Asztrológiai munkát írt, amely 1496-ban hagyta el a sajtót Krakkóban. Ebben a munkában a szabad tudományok borostyánkoszorúzott művelőjének vallja magát.

Miként a pápák és az olasz fejedelmek, Mátyás is sokszor fordult tanácsért a csillagjósokhoz. Amikor hadba szállt, nemcsak tanácsukat kérte, hanem magával vitte őket, hogy szükség esetén kéznél legyenek. A csillagjósok azután a csillagok helyzetéből állapították meg azt az időpontot, amikor a terv végrehajtása célszerű. Kedvezőtlen jóslat esetén a király a terv végrehajtását elhalasztotta.

1468-ban Mátyás király Csehország ellen folytatott hadjáratot. Ilkus éppen Pozsonyban tartózkodott és az egyetemen előadást tartott. Mátyás megparancsolta Pozsony városának, hogy Ilkust és Galeottót, aki szintén ott tartózkodott, kocsin küldjék táborába. A csillagjósoktól tudni akarta, elérkezett-e az idő a hadjárat megindításához.

Amikor Ausztria ellen indult, szintén kikérdezte csillagjósait s 1485-ben Bécs ostrománál újra igénybe vette tudásukat. Az asztrológus ezúttal is Ilkus Márton volt. Ilkus az egész hadjárat alatt mellette maradt. Hogy Ilkus mennyire ismert tudós volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a király és a királyné bevonulása után ő eszközölte ki a bécsi egyetemi tanárok kihallgatását a Szent István-templom előtt. A király megnyugtatta az aggódó tanárokat.

Forrás:http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/matyas-01.html