A cseh háborúk

A Mátyás Podjebrád György közötti szerződés alapján létrejött magyar-cseh kapcsolat az 1460-as évek közepére elhidegült. Podjebrád Katalin 1464 februárjában meghalt. A magyar király és apósa között kül-és belpolitikai ellentétek keletkeztek. Podjebrád nem támogatta kellőképpen vejét a császár ellen, és más téren is ellentétbe került a magyar érdekekkel. Cseh csapatok gyakran törtek be Magyarországra. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a Szentszék 1465-től a cseh király letételén munkálkodott, és ebben a császár is támogatta. Örökösödés címén a lengyel Jagellók lettek a jelöltek, akik Mátyás számára is veszélyt jelentettek. A lengyel király szerencsére a Német Lovagrenddel volt elfoglalva. Miután a magyar-cseh ellentéteket diplomáciai úton akarták rendezni, Mátyás egy volt zsoldoskapitánya, Jan Svehla 1466-ban közel egy évig Kosztolány várából rabolta a környéket. Mátyás csak egy év múlva tudta legyőzni.

Podjebrád nem tartott attól, hogy megromlana a viszonya Mátyással, azonban ő már 1465-ben azt válaszolta II. Pál pápának, hogy a Szentszék kívánságára kész a csehek ellen is harcolni. Podjebrád Viktorin 1468 elején hadat üzent a császárnak, aki Mátyás támogatását kérte. 1468 elején Mátyás hadat üzent Viktorinnak. Mivel a lengyelek a Német Lovagrenddel voltak elfoglalva, a cseh katolikus szövetség is Mátyáshoz fordult, aki 1468 tavaszán védelmébe vette őket. A háború elején Mátyás Ausztriából hamar kiverte a cseheket, cseh területen már hosszabban kellett küzdenie. Hosszadalmas küzdelemben a cseh korona katolikus többségű tartományait, Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot sikerült megszállnia. Egy éves háborúskodás után a katolikus cseh rendek Mátyást Olomoucban királlyá választották. Sikerült Viktorint is elfogni. Az eretnekség miatt a trónjáról letett Podjebrád most a lengyelekhez fordult és nekik ajánlotta fel a trónt.

1469-ben fordult a hadiszerencse és Mátyás került szorongatott helyzetbe. Ez arra kényszerítette, hogy kedvező békeajánlatot tegyen Podjebrádnak, és megkérje a lengyel király lányának a kezét, hogy a Jagellók trónigényét kivédje. Mindkét részről elutasítással találkozott. Ezt tetézte III. Frigyes viselkedése, aki nem fizette ki a csehek ellen nyújtott segítséget és nem is erősítette meg Mátyás cseh királlyá koronázását. 1471 tavaszán meghalt Podjebrád, a cseh rendek Jagelló Ulászlót választották királynak. Ezzel kirajzolódott a Mátyás ellen irányuló osztrák-cseh-lengyel szövetség. A Vitéz-féle összeesküvés így is rászabadította az országra Kázmér herceget, akit sikerült kiverni az országból és nemsokára a lengyelekkel is békét kötött. Az viszont várható volt, hogy Ulászló vissza akarja szerezni az elfoglalt cseh területeket.

Szerencsére Frigyes anyagi gondok miatt kimaradt a harcból. Ősszel Kázmér és Ulászló két oldalról megtámadta Sziléziát. Mátyás már várta őket és csapataival elpusztította Sziléziát, hogy ellenfelei ne jussanak ellátáshoz. Közben Szapolyai Istvánt és Kinizsi Pált Lengyelország pusztítására küldte. Ez már fegyverszünetre kényszerítette a lengyeleket. Az 1470-es évektől már igyekezett Mátysá véget vetni a cseh háborúknak. Fő célja elsőként Lengyelország elszigetelése volt, ezért szövetséget kötött a Német Lovagrenddel. A háborúskodásnak az 1479 nyári olomouci csúcstalákozó vetett véget. Megegyeztek, hogy mindkét király használja a cseh királyi címet, az országot pedig a status quo alapján osztják meg: Csehország Ulászlóé, Morvaország, Szilézia és Lausitz pedig Mátyásé lett. Mátyás halála esetén Ulászló 400.000 forintért visszaválthatja a tartományokat. 1479-ben a lengyelekkel is békét kötött Mátyás, ennek értelmében lemondott északi szövetségeseinek támogatásáról.

Az osztrák háborúk