A palotaépület első emeletének délkeleti sarkában kapott helyet az uralkodó magánkonyhája, amely már Nagy Lajos király korában felépült, és a Mátyás-korban is használatban maradt. A konyha előtti lépcsőházon és a szomszédos emeleti bejárati folyosón át a kápolna előtti teraszra is kihordhatták az ételeket, ahol Oláh Miklós leírása szerint Mátyás király tavasszal és nyáron előszeretettel ebédelt a hársfák árnyékában. A palota feltárása során a konyha hátsó fala, a tűzhely és a kemence jó állapotban került elő, a terem téglaboltozatát pedig beomolva találták meg a régészek. Ezen maradványok alapján a helyiség hitelesen helyreállítható volt. A konyha berendezését régészeti leletek és korabeli ábrázolások alapján rekonstruált tárgyakkal, a Mátyás-kort idéző formában láthatjuk.
A helyiség sarkában nyitott tűzhely található. Innen nyílik a külső sütőkemence. A tűzhely padkáján a visegrádi régészeti leletek alapján készült főzőfazekak, kerámialábas, sütőrostély és nyársak sorakoznak. A kéménybe akasztva főzőüst függ egy fogasléces akasztón, amellyel az üst magasságát lehetett pontosan beállítani a tűz felett. A tűzhely mellett a falon találhatóak a fából faragott sótartó és a parázs élesztésére szolgáló fújtató, amelyek egy XIV. századi budai kút leletei alapján készült másolatok. Egy bőrszíj tartja a fazekak cserépfedőit. Falipolcokon sorakoznak a sarvalyi későközépkori falu leletei alapján készült vaskanalak, valamint vasserpenyők és főzőkanalak, távolabb a fatányérok, bronzmozsár, kerámiafazekak és poharak, valamint egy, a visegrádi fellegvárból és a kőszegi várból előkerült leletek alapján készült mázas kerámia lepárlóedény másolata. Ilyen kúp alakú sisakkal ellátott tálakban készítették a középkorban többek között a 'magyar királyné életvizét', a pálinka elődjét is. E párlatokat a mellette sorakozó kis üvegpalackokban tartották. A polcok alatt áll egy vajköpülő, amelyet néprajzi analógiák alapján rekonstruáltunk. A konyha hátsó fala mellett látható a káposztás hordó. A káposzta a középkori Magyarország egyik legkedveltebb zöldségféléje volt, egyetlen konyhából sem hiányozhatott. Mellette áll egy nagyméretű, kétfülű mázas korsó. Igen nagy számban kerültek elő ilyen, XV. századi edények a visegrádi palotából és a várból. Valószínűleg Ausztriában készültek és talán a Bécs környéki borokat szállították bennük az olcsó dunai viziúton Visegrádra. A sokkal jobb minőségű szerémségi borokat nehezebb volt ide juttatni, azokat hordóban, szárazföldi úton kellett felhozni a délvidékről. A konyha jobboldali falánál látható ilyen fából készült boroshordó is, amelyet a középkori szokásnak megfelelően fűzfavesszővel abroncsoztak. Egy ilyen hordó maradványait a palota alsó udvarán tártuk fel. A hordó bronzcsapja szintén egy visegrádi lelet másolata. A mellette látható másik hordóban ecetet tartottak. Ecetként valójában a megecetesedett bort használták. A hordók mellet a sarokban egy nagy ácsolt hombárláda áll. Ebben tartották a konyhában használt lisztet. A láda egy Zsigmond-kori eredeti alapján készült másolat, de ilyen típusú hombárládákat a paraszti háztartásokban még a XIX. században is használtak. A hordók másik oldalán a húsvágó tőke látható, egy sarvalyi, középkori húsvágó bárd másolatával. Felette vaskampó függ, amelyre a feldarabolt húsokat függesztették. A konyha hátsó sarkában van kialakítva a mosogatóhely. A vizeshordó mellett egy kis asztalon vízhordó- és mosogatódézsák állnak, a falon pedig törölközőtartón vászonkendő függ. A mosogatóvizet egy falba épített facsatornán át öntötték ki a külső udvarra. A konyha közepén két nagy, cöveklábú asztalon tálak, kosarak, kések, kenyérdagasztó fateknő és egy fűszertartó ládika sorakoznak. Ez utóbbi nagy értéket őrzött – hiszen egyes ritka keleti fűszerek ára az arannyal vetekedett – ezért kulcsra zárták, és felügyeletével egy külön személyt bíztak meg. A konyhát este facsillárok világították meg. A középkori ábrázolásokról ismert csillárokra a visegrádi palotából is előkerült kerámia gyertyatartó-mécsesek vannak rögzítve.