A kiállítás első terme eredetileg a szomszédos személyzeti szobához hasonló lakószoba volt. A Mátyás korban azonban falifülkéit befalazták, kandallóját lebontották, és a többi földszinti helyiséggel együtt ezt a helyiséget is beboltozták. Ma a helyreállított szobában a palota ásatásai során előkerült leletek és a palota épületeinek makettjei láthatóak. A középső Károly Róbert lakóházát, az első Nagy Lajos pénzverőkamaráját, a hátsó pedig a Mátyás-kori palotát ábrázolja. A fal mellett a gyümölcsöskert vörösmárvány fiálékútjának a makettje van elhelyezve. A kút másolata ma a kertben az eredeti talapzatán van felállítva. A másik kútmakett a királyné kertjében, a későbbi Oroszlános kút helyén állott falikutat ábrázolja. Ennek rekonstrukciója ma Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható.
Jobbra egy falifülkében található a palotakápolna Nagy Lajos kori berendezéséből egyedül fennmaradt fehérmárvány szobortöredék: egy szerzetesfigura feje. A domborművet, amelyből ez a darab fennmaradt, itáliai szobrász faragta a XIV. század közepén. Eredetileg talán a kápolna egyik márványoltárát díszíthette.
A szomszédos tárlóban Károly Róbert kori kályhaszemek és a Nagy Lajos kori kályhacsempék vannak kiállítva. Magyarországon a XIV. században svájci mintára terjedtek el ezek a fűtőalkalmatosságok, amelyek nem csak a lakószobák füstmentes fűtését, de díszítését is szolgálták. A mázzal borított színes csempékből nagy, torony formájú kályhákat építettek. Az 1340-es évek közepéről származó legkorábbi visegrádi kályhák az első cserépkályhák közé tartoztak Magyarországon.
A második tárlóban kiállított mintás padlótéglák a palotakápolna padlóburkolatából származnak. A fehér kerámiából készült jó minőségű edények Magyarországon készültek és igen kedveltek voltak a királyi udvarban is. A szürke anyagú, Auszriából származó fazekakat csak a konyhában használták: anyagukba sokszor grafitport kevertek, így tűzállóak lettek. A királyi udvarba távolabbról is eljutottak különleges edények. A fehér alapon fekete mintával díszített gyógyszeres edény, az úgynevezett albarelló Szíriából került Visegrádra a XIV. század közepén.
A harmadik tárlóban fegyverek, játékok, munkaeszközök és dísztárgyak sorakoznak. Figyelemre méltó egy csontból faragott, lovagfigurát ábrázoló orsópálca, egy csontból és egy ezüstből készített szobordíszes ládikaveret, egy háromhegyű, lovagi tornákhoz használt kopjacsúcs és több kerámia játékbaba-töredék.
A hátsó fal mellett Zsigmond király és utódai korából származó tárgyak láthatóak. Az első tárlóban címerekkel és mérművekkel díszített kályhacsempék, valamint ajtó- és ablakszárnyak. illetve ládák ránkmaradt vasalásai.
A másik tárlóban különböző használati tárgyak sorakoznak. Érdemes megfigyelni egy I. Ulászló király korából származó leletet, amely a palota pénzverdéjében került elő. A rézzel ötvözött ezüstből készült fémlapkák a pénzverés során keletkezett hulladék, illetve félkész és kész pénzérmék darabjai.
A bejárattól balra elhelyezkedő tárlókban Mátyás király és utódainak korából származó tárgyak találhatóak. Az első tárlóban fegyverek, egykor ruhákat, öveket, könyveket díszítő fémveretek és csontdíszek. Különleges épségben maradt fenn az itt látható hosszú, egyélű kard, amit a középkorban parasztkardnak neveztek, de nem csak a parasztok, hanem a zsoldos katonák is előszeretettel forgatták a harcban. E példány a palotakert kútjából került elő. Ennek köszönhető, hogy a kút iszapja megőrizte markolatának faburkolatát is.
A második tárlóban asztali díszedények és evőeszközök láthatóak a XV. század végéről és a XVI. század első feléből. Itt van a szemközti tárlóban látott szír albarelló párdarabja is. A másikhoz hasonló formájú, de kék indadísszel ellátott edényt, társánál több mint egy évszázaddal tovább használták, csak Mátyás király korában dobták szemétre. Mellette áll egy izniki török fajansztál, amely még a török hódítás előtt, ajándékként vagy kereskedelmi árúként jutott a magyar királyi udvarba. A barnás színű hólyagos felületű kőcserép serlegek a morvaországi Losticéből származnak, de más, német eredetű díszedények töredékei is előkerültek a palota romjai közül. Számos velencei és helyi készítésű üvegedény: tálak, kelyhek, poharak díszítették valaha a palota asztalait. Az ebédlőtermek csillárain üveglámpások függtek, amelyek közül néhány a palota konyhájának szemétgödréből került elő. Figyelemreméltóak a csont, gyöngyház, fa és rézberakásos késnyelek és egy asztali villa is.
Az utolsó tárlóban a konyhában használt edényeket láthatjuk. Ebben a korban terjedtek el a mázas kerámiaedények, amelyeket sokkal könnyebb volt tisztántartani és tartósabbak is voltak mint a mázatlanok. A palota konyhájának szemétgödréből nem csak az eltörött főzőedények, hanem a kidobott ételmaradékok, állatcsontok is előkerültek, amelyek segítségével információkat szerezhetünk a korabeli étkezési szokásokról.
A régészeti kiállítás termének sarkából nyílik a második kiállítóterem, amely a palota Mátyás-kori kútjait, kályháit és kézműves műhelyeit mutatja be.

A következő kiállítóterem közepén a visegrádi palota leghíresebb műtárgya, a Herkules-kút látható. E kút eredetileg a palota díszudvarán állt. 1484-85-ben készítette Giovanni Dalmata, aki a Mátyás udvarában dolgozó reneszánsz szobrászműhely vezetője volt. A horvát származású Dalmata, eredeti nevén Ivan Duknovics, Trau, a mai Trogir városában született, Dalmáciában, de már fiatalkorában Itáliába került. Rómában Andrea Bregno szobrászműhelyének egyik legtehetségesebb szobrásza lett. Dolgozott a Palazzo Venezia és a vatikáni Sixtus kápolna díszítésén, valamint számos oltárt és síremléket készített római templomokba. Fő műve II. Pál pápa vatikáni síremléke volt, amelyet Mino da Fiesoléval közösen készített. 1480 körül hagyta el Rómát és állt Mátyás király szolgálatába. Visegrád mellett a budai palota díszítésén is dolgozott. 1485-ben, munkájáért a király egy kastéllyal jutalmazta. A király halála után hazaköltözött Trau városába, ahol gazdag műhelytulajdonosként és földbirtokosként élt 1514-ben bekövetkezett haláláig. Magyarországi éveinek legfontosabb fennmaradt alkotása a visegrádi Herkules-kút, amely ma már egyedüli emléke a quattrocento leggazdagabb, medencés-tálas szökőkúttípusának. Jelentőségét növeli az is, hogy az első olyan, jól keltezhető, monumentális, reneszánsz szobrászati alkotás, amely Itálián kívül készült.
Dalmata egy másik, hasonló szökőkutat is készített a visegrádi palotába: a Múzsák-kútját. Ennek pontos leírását megőrizte egy XVI. századi jeles humanista, Oláh Miklós egyik munkája, ám csak néhány kis töredék maradt fenn belőle, amely a baloldali fal melletti tárlóban látható.
E kiállítóteremben találhatóak még két Mátyás-kori cserépkályha restaurált csempéi, amelyek az eredeti elrendezésükhöz hasonlóan vannak összeállítva. E kályhák rekonstruált változatai a palota emeleti Corvin-lakosztályában láthatóak. A kisebb kályhát regensburgi mesterek készítették, ezért tűnnek fel egyes csempéken Bajorország és Regensburg város címerei. A nagyobbik kályhát már kifejezetten Mátyás Király megrendelésére tervezték, ezért az ő saját címereit, az általa meghódított országok és tartományok címereit, illetve számos olyan tartomány címerét helyeztek el rajta, amelyre Mátyás csak igényt formált, de valójában soha sem tudta őket meghódítani. Az itt bemutatott kályha a palota utcai szárnyában, a nagyterem melletti szobában állt. A kályha melletti tárlóban további Mátyás-kori kályhacsempék láthatóak.
A második tárlóban a palota építőmesterinek emlékei: csatornaépítő, kőfaragó, kőműves, ács és üveges szerszámok, ablaküvegek, kövek rögzítésére szolgáló vaskapcsok, vízvezetékcsövek vannak kiállítva.
Az utolsó tárlóban láthatóak a palota Mátyás-kori színes mázas padlótéglái és tetőcserepei. Ez utóbbiak egykor a palotakápolna tetőzetét borították. A bejárat előtt felállított nagy kerámiagömb a fürdő tetejének csúcsát díszíthette.